A városligeti majális leghangosabb, legnagyobb sajtóérdeklődést kivívó show-műsora mégis Gyurcsány Ferenc szónoklata volt, főszerepben nem a munkásosztállyal, hanem magával az előadóval. Bár május 1. hagyományosan a munkásság jogaiért folytatott, határokat nem ismerő küzdelemről szól, aki az úgynevezett Demokratikus Koalíció tegnapi rendezvényére látogatott, azt hihette, Gyurcsány Ferenc független országgyűlési képviselő magyar jobboldallal vívott évtizedes személyes harca az ünnep valódi tartalma, célja és értelme.
A volt miniszterelnök arra használta fel a szereplési lehetőséget, hogy képtelennek minősítse az ellene megfogalmazott plágiumvádat 1984-ben írt szakdolgozata ügyében, legazemberezze és bűnszövetkezetnek minősítse a kormányt, perrel fenyegesse az őt több mint gyanús színben feltüntető tények feltáróit. A legjobb védekezés a támadás elv jegyében előadott őrjöngése egy képtelen összeesküvés-elmélet megfogalmazásába torkollott. E szerint a jobboldal lophatta el a szakdolgozatát, ellenfelei politikai értelemben meg akarják őt ölni. Állítása szerint az összeesküvésnek a jobboldalon és a jobboldali sajtó egy részén kívül részese egy fideszes egyetemi vezető és – figyelem, itt klasszikus karaktergyilkossági kísérlet következik! – a balatoni éjszakában jól ismert volt sógora. Hát persze. Nyilván. A legérdekesebb az egészben, ahogy a pártelnök a személyét minden más elé helyezte azon az ünnepen, ami valahogy még mindig jobban áll a bal-, mint a jobboldalnak. Mintha a dolgozó magyar nép, a rettenetes nyelvi fordulat szerint bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, valamint a munkanélküliek sorsa azon állna vagy bukna, Gyurcsány Ferenc bizonyítja-e igazát a plágiumbotrányban mások mellett az elvetemült Rozs család ellenében.
Gyurcsány Ferencnek már nincs sportértéke, mondják sokan, beszédének azonban volt egy eleme, ami érdemi választ igényel. Azt érzékeltette, hogy a Fidesz magán-titkosszolgálatot működtethet, amely ügyet kreált Veres János, Szilvásy György ellen, és most ellene is. Nyilvánvaló, hogy az UD-ügyben hozott nem jogerős ítéletre utalt, amely szerint nem bűncselekmény a titkosszolgálatok által rögzített anyagok nyilvánosságra hozatala még akkor sem, ha az beavatkozás egy párt tisztújítási folyamatába. Ám az MDF-ügy csak a Szilvásy–Laborc-féle titkosszolgálat roppant anyaggyűjtésének egyik mellékterméke. A nyilvánosan megfogalmazott, de egyik elemében sem bizonyított vádak szerint a Fidesz árnyék-titkosszolgálatot működtetett, amely egyebek mellett feltörte a kormányzati informatikai gerinchálózatot, és lőfegyverrel élt vissza. – Aki bűnöst kiált, az bizonyítson! – harsogta tegnap Gyurcsány. Négy éve, az UD-ügy kirobbantásakor a bizonyítás csúfos kudarcot vallott. Csupán az derült ki, hogy az akkori hatalom a politikai harc eszközeként próbálta használni a szolgálatokat, melyet azóta több más, folyamatban lévő eljárás is alátámasztott.
Gyűlöletpercek, alternatív valóság felfestése. Ennek május 1-jéhez semmi köze. Annál több az ominózus szakdolgozat keletkezési idejéhez: 1984. Ennek a cikknek a címét én is plagizáltam.
