Pesti vagy Kardeván?

Mindannyiunkat érintő, ezért aztán különösen érdekes és fontos vita robbant ki a minap két kormányhivatalnok között.

Pesti Imre fővárosi kormánymegbízott azt jelentette be, hogy a multiláncok fogyasztókat rendszeresen megkárosító áruházainak a legsúlyosabb büntetés jár, s ha úgy adódik, a hatóság akár be is záratja az ilyen boltot. Kardeván Endre élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős államtitkár erre azt válaszolta, hogy nekik nem áll szándékukban multiláncokat bezáratni, mert nélkülük már-már lehetetlen lenne élelmiszerrel ellátni az embereket, mivel igen jelentős ezen áruházláncok forgalma.

Mielőtt a konfliktusban igazat adnánk bármelyiküknek, a két kijelentés némi tisztázásra szorul. Pesti Imre esetében az, hogy bolthálózatok Magyarországon nemcsak multik kezében, hanem hazai tulajdonban is vannak, s ezek esetében is rendszeresen felmerül a fogyasztók megtévesztése. Az ilyen boltot tehát ugyanúgy meg kell büntetni, mint a másikat, ha alávaló dolgot követ el többedszer. Ami a tapasztalataink szerint tőlük sem áll távol. Kardeván Endre pedig mintha félreértette volna a helyzetet, elbeszélt valamelyest a dolog mellett. Hiszen Pesti nem egész láncokról, hanem azok egyes áruházairól beszélt. Ráadásul ha például egy lánc összes boltja ugyanúgy veri át a fogyasztókat, akkor vajon miért ne járna büntetés az egész láncnak?

Pesti az átverések kapcsán a multik akcióiról is szólt. Az Echo Tévében úgy fogalmazott, hogy ezek mögött leginkább csalás áll. Ami lehetséges, de egyáltalán nem biztos. Ráadásul a magyar láncok is hirdetnek akciókat, így ezzel ők is csalhatnak. Ennél azonban sokkal aggályosabb a saját márkás termékekkel való kereskedelem, ami szintén minden láncra jellemző. A saját márkás termékek szigorú ellenőrzése azért indokolt, mert gyártásuknak az az általános oka, hogy a termelői költségek leszorításán keresztül a kereskedő még nagyobb hasznot érjen el a minőség kárára. Márpedig a minőség a fogyasztók kedvence. Pesti azt is elmondta, hogy a nyugaton gyártott termékek a magyar vásárlókhoz rosszabb minőségben kerülnek, mint helyben, s ezt ugyancsak a multiláncok nyakába varrta. Ugyanakkor látnia kellene, hogy van olyan hazai lánc is, amelynek boltjaiban a hazaival szemben a feltételezhetően rosszabb minőségű importtermékek aránya a meghatározó. Kardeván Endre szerint az egyes multiláncokkal már csak azért is kesztyűs kézzel kell bánni, mert nélkülük az emberek már nem jutnának hozzá élelmiszerekhez. Látván azonban itthon a különböző láncok sokaságát, meg a boltok gyakoriságát, azt lehet mondani, hogy ha tényleg nem az államtitkár bátorságával van a baj, s valóban ezt gondolja, akkor nem ártana szert tennie tapasztalatokra.

Pesti szerint friss terméket inkább hazai termelőtől vagy kereskedőktől érdemes vásárolni, mert a multiktól sokszor bizonytalan eredetű, ezernél több kilométert is utazott árut lehet venni. Azonban ugyanez igaz a hazai láncokra is, amelyek fittyet hányva a magyar termelőkre, sokszor ugyancsak külföldről hozzák be az itthon is honos terményeket, akár idénykor is. A sor végére pedig tegyük oda azt is, hogy rossz minőségű termék nemcsak külföldi lehet, hanem magyar is. Ha pedig valami rossz, akkor mindegy, honnan származik.

A helyzet még ennél is bonyolultabb, és ma már mindenki a saját bőrén tapasztalja, hogy a fogyasztói társadalmak sajátja, hogy a fogyasztók húzzák a rövidebbet. Az előállított javakba vetett közbizalom megingott, mert a piac a tömeges átverésre épül. Ebben az állapotban az államok szerepe felértékelődik, hiszen polgárainak tömeges megkárosítása ellen a legszigorúbb eszközökkel kell fellépnie. Akár úgy, ahogyan Pesti Imre javasolja.