A jövő év július 1-jétől hatályba lépő kódex a kormány rendteremtő céljait szolgálja: a bűnelkövetőket súlyosabb szankciókkal akarja jobb belátásra bírni, hogy ezáltal növelje az állampolgárok biztonságérzetét. A súlyos börtönévek meglebegtetése persze nem oldja meg egyik napról a másikra a gondokat azokban az isten háta mögötti falvakban, ahol rendőrt leginkább akkor látnak az emberek, amikor krétával körbe lehet rajzolni a kocsma előtti aszfalton a megkéselt elhunytat, vagy a helyszínelésre körbeszalagozzák a tetthelyet. Az elmúlt évek tapasztalata alapján az ellopott tyúk, a megdézsmált gyümölcsöskert miatt már ki sem hívták a rendőrt.
Az új büntetőkódex megalkotása során jellemző módon nem is az elrettentőbb büntetések váltották ki a legnagyobb vitát, hiszen azokkal többnyire mindenki egyetértett, hanem például a büntethetőség korhatárának 12 évre való leszállítása. Első hallásra mellbevágó volt a kiskorú gyermekeket nevelő szülőknek, pedagógusoknak szembesülni azzal, hogy akár 12 éves gyerekeket is a vádlottak padjára akar ültetni a törvényhozó. Hiszen ezzel párhuzamosan éppen arról szóltak a hírek, hogy az igazságügyi tárca gyermekbarát igazságszolgáltatás megteremtésén fáradozik a plüssmacikkal is felszerelt kihallgatószobák megvalósításával. Eredetileg csak a súlyos, életellenes bűncselekményekért – az emberölésért, az életveszélyt vagy halált okozó testi sértésért – vonták volna felelősségre 12 éves kortól a gyerekeket, később ezt kiterjesztették a rablás, illetve a kifosztás súlyosabb eseteire is. Természetesen vizsgálják majd a gyerekek belátási képességét, ígérték a törvényhozók, és a kiskorú elkövetők nem börtönbe, hanem nevelőintézetbe kerülhetnek. A törvény elfogadásával a vita a kérdésről várhatóan nem fog megszűnni. Talán a szülők felelősségét komolyabban kellene vizsgálni, mint ahogy az iskolának és a gyámhatóságnak is komolyabb feladatai lennének a megelőzésben, a bűnöző életmódot folytató családokból a gyermekek kimenekítésében. Amíg még nem késő
A másik leginkább vitatott változás, hogy az új törvény szélesebbre szabta a jogos önvédelem lehetőségeit. Ha valakit éjjel, a saját otthonában felfegyverkezve vagy csoportosan támadnak meg, védekezésül akár a támadó életét is büntetetlenül kiolthatja.
Egy törvény annyit ér, amennyit végre is hajtanak belőle. Egy esztendő lesz arra, hogy a bűnüldöző hatóságok és a törvénykező bíróságok felkészüljenek az új kódex alkalmazására. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kormány egyévnyi türelemre számíthatna a közvélemény részéről. Hiszen immár nem két hét, hanem két év telt el ama ígéret óta, hogy rendet teremt, és éppen a közelmúltban kellett szembesülnünk azzal, hogy az alvilággal magas rangú rendőrtisztek működtek együtt hosszú éveken át háborítatlanul.
Egy dolog biztos: az új büntető törvénykönyv kemény szigora is kevés lesz ahhoz, hogy nagyobb biztonságban érezhessük magunkat, ha a végrehajtó szervezetek erkölcsileg nem újulnak meg, ha nem érvényesítik a hétköznapokban is a parlament akaratát, ha a jövőben is hosszú éveket kell várni a bírósági ítéletekre, ha ügyvédi praktikákkal továbbra is le lehet majd lassítani az igazságszolgáltatás malmainak működését.