Ha a szép csomagolást eltávolítjuk, az látható, hogy a multinacionális vállalatok terheinek a csökkentését követelik Magyarországtól. Sokallják a bankok fizetnivalóját, kivezetnék a válságadókat, módosítanák a távközlési adót. Elvárják továbbá, hogy a kormány egyeztessen velük szavazás előtt a költségvetésről és nyíltan kiállnak a privatizálás mellett. Mindezt persze hangzatos és üdvözölhető ajánlásokkal ültetik körbe. Ilyenekkel, hogy javítani kell a középtávú tervezésen, meg kell szüntetni a piactorzító szabályokat, hatékonyabbá kell tenni a szociális juttatásokat, csökkenteni kell a cégek adminisztrációs terhein, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a munkahelyteremtésre és a munkaerő képzésére. Nehéz azonban komolyan venni azt, hogy a külföldi szervek – amelyek ajtajainál sorban állnak a hazai intézkedések által megsértett nemzetközi vállalatok vezetői – tényleg a munkaerő képzése miatt aggódnának.
A bizottság a dokumentum alapján az energiaadó növeléséért, a vagyonadó és ingatlanadó kivetéséért fog síkra szállni, hogy ebből aztán az alacsonyabb jövedelműek adóterheit lehessen mérsékelni. Ezt olvasva úgy tűnik, mintha Brüsszelbe még nem jutott volna el a tízpontos akcióterv, amely épp a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők foglalkoztatásán kíván adó- és járulékcsökkentéssel segíteni. Ha valóban ezen réteg gondjai érdekelnék az uniót, nem kötnének bele a program pénzügyi fedezetébe, hagynák, hogy a kormány megadóztassa a jegybanki tranzakciókat, s ebből állja a 300 milliárd forintos terv költségének egy részét. Ezzel szemben minden jel szerint arra készülnek, hogy megakadályozzák az illeték kivetését, hiszen szerintük túl nagy terhet jelentene az a pénzintézeteknek, s a Magyar Nemzeti Bank (MNB) függetlenségét is sértené. Pedig lenne honnan lecsípni, az MNB vastag kamatokat fizet a sok esetben spekulációs szándékkal parkoltatott pénzekért – csak nem tetszik a „jóakaróknak” a nem ortodox lépés… Szintén az alacsonyabb keresetűek helyzetének javítására hivatkozva köt bele várhatóan az unió a kormány gazdaságpolitikájának alapvető elemébe, az egykulcsos adóba. (Állítólag ez lehet a jövő kedden kezdődő tárgyalások sarokpontja.) Mindezt úgy, hogy közben pironkodás nélkül tiltakoznak a valóban tehetős cégek arányos megadóztatása ellen. Nem érdekli őket, hogy az egy kulccsal az ország végre ledolgozta hátrányát a régiós vetélytársakkal szemben, illetve a középosztály hosszú évek után esélyt kapott arra, hogy munkával előre juthasson.
A bizottság az IMF-fel együtt az ország belügyeibe készül súlyosan beleavatkozni, a pénzügyi keretről szóló megállapodás létrejöttét olyan feltételekhez kötnék, amelyeknek semmi közük a hitelképességhez. Megelégelték ugyanis azt, hogy Magyarországon a válság terheit nem a kisemberrel fizettetik meg, hanem szétterítik a számlát, tabukat döntenek le. Rossz hír, hogy a „csillagok állása” jelenleg nekik kedvez, ugyanis a válság – a két éve előre jelzett kilábalás helyett nemzetközileg mélyültek a gondok – alaposan rontja Budapest tárgyalási pozícióját. Hiába ugyanis minden hazai erőfeszítés a költségvetés kordában tartására és a gazdaság talpra állítására, az uniós adósságkrízis kényszerhelyzetbe hozta a kabinetet. Ideges piaci hangulatban a magas államadósság és az örökölt nehézségek miatt szükség van a pénzügyi védőhálóra. Ennek pedig, mint látjuk, az ára nem szokványos.

A klímák után a hűtőket is betiltaná az EU