A doppingra gondolok, ami Londonban ugyan nem szedett tömegével neves áldozatokat – már ha az ellenőrzésen megbukottakat ekképp lehet illetni –, de álnaivság lenne részünkről eltekinteni a lététől. Persze nem az a megoldás, amit egy celebünk sugall, szerinte ugyanis az olimpia kevésbé a sportolók, inkább az orvosi laboratóriumok csatája, tehát különösebben nem érdekelte az esemény, viszont beleszeretett az amerikai futballba. Emberünk csak azt nem tudja (vagy ha igen, akkor egész gondolatmenete álságos), hogy épp a tojáslabdás foci a világ egyik leginkább doppingérzékeny sportága, ahol még normális ellenőrzés sincsen A kerékpározásban viszont van, épp ezért kétfajta menő biciklista létezik: aki már lebukott, s aki majd le fog bukni. Alekszandr Vinokurov előbbi társaságba tartozik, 2007-től 2009-ig töltötte le büntetését, súlyos sérüléseken jutott túl, többször visszavonult, hogy aztán Londonban, 38 évesen váratlanul a csúcsra jusson az országúti versenyben. Kétségkívül nagyszerű sportoló a kazah veterán, sokan tisztelik, becsülik, szeretik, de nem azért, mert távol tartotta magát a tiltott szerektől. Lance Armstrong – bár sosem nyert olimpiát, legjobbja egy 2000-es sydneyi bronzérem – még nagyobb klasszis, sikerei nagyobbat szóltak, mint ahogy múlt heti bukása is. Őt Vinokurovval ellentétben igazából sosem kapták el, hererákból felgyógyulva sorozatban hét Tour de France-t nyerni vélhetőleg csak ő tud a földkerekségen, doppinggal vagy anélkül, mondhatnánk, oly mindegy. Viszont a mögötte végzettekről sorra bizonyosodott be ebben a sportban szinte mindennapos bűnük, épp ezért számított sokak szemében szálkának az ő „ártatlansága”.
Armstrong útját lassan egy évtizede szegélyezték gyanúsítások, vallomások és perek, s most újsütetű triatlonos pályafutása kapcsán került megint az ellenőrzés homlokterébe. Arról megoszlanak a vélemények, jogos-e megfosztani összes múltbéli eredményétől azért, mert bejelentette, nem védekezik tovább az ellene megfogalmazott vádak ellen, ám a szabály az szabály, még ha a logikája fordított is. Kérdés, amerikai hősi mítosza, s rákellenes alapítványa mennyire sínyli meg a történteket, szerintem aki kicsit is ismeri a kerékpározást, sejthette, hogy kenyéren és vízen nehéz feljutni az Alpok és a Pireneusok ormaira. Armstrongot nem menti, de mindent elmond a sportág belső viszonyairól, hogy ha elveszik tőle Tour-diadalait, akkor csak olyanok kaphatnák meg utólag a győzelmet, akik már korábbi „regisztrált doppingolók”: Ullrich, Zülle, Beloki, Klöden, Basso
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!