Fordulat

Egy jó és egy rossz hír is kijutott nekünk tegnapra.

Mivel még mindig nálunk a legmagasabb a kamatszint a régióban, ezért csak reménykedhetünk, hogy egy óvatos, de egyértelmű kamatvágási sorozat kezdődött el tegnap. A gazdaság kilábalása szempontjából fontos beruházásokhoz ugyanis hitel kell, a jelenlegi kamatokat ugyanakkor tisztességes üzemmódban képtelenség kitermelni. Ám nyilvánvalóan nem csak a jegybankon múlik, hogy meddig lehet kamatot vágni a jövőben. Mindenesetre Magyarország kockázati megítélése az adósságcsökkentés miatt javult, a forint árfolyama viszonylag stabilan alakul már hetek óta, és a nemzetközi pénzpiaci kedélyek is kissé lehiggadtak.

Ami pedig a hazai tényezőket illeti: a gazdaság megtorpanása, az exportpiacainkról érkező rendelések szűkössége, valamint a hiteleit törlesztő lakosság gyér fogyasztása szinte kikövetelte a kamat csökkentését. Sőt, óvatos optimizmussal előretekintve, a Nemzetközi Valutaalappal a jövő hónaptól kezdődő tárgyalások előrehaladása szintén a kamatvágási feltételeket javíthatja, így lépésről lépésre kikecmereghet a szinte uzsorahitelnek nevezhető drága pénz miatt ördögi körbe került gazdaság.

A másik hír szerint tegnap hivatalosan is elismerést nyert, hogy Simor András, az MNB elnöke a világ tíz legrosszabb jegybankára között található, belorusz kollégájával ketten vezetik hátulról az európai rangsort a Global Finance listáján.

Tehát nincs itt szó a jegybank elleni kormányzati támadásokról, a függetlensége megnyirbálásáról: szakmailag egy fabatkát sem ér Simor András tevékenysége. A Global Finance több szempont alapján értékelt: eszerint a magyar jegybankár alulmaradt az infláció elleni küzdelemben (az unióban nálunk a leggyorsabb a drágulás), a gazdaság élénkítésében nem tudott érdemben részt venni (nálunk a legdrágábbak a hitelek), végül levitézlett az árfolyam-stabilitás területén is.

Válság idején luxus egy országnak ilyen jegybankelnököt tartani. Ha jól tenné a dolgát, sokat segíthetne, de mivel rosszul teszi, óriási károkat okozhat. És most nem csak a gazdaságból kivont és a jegybankban parkoltatott pénzekről és az MNB katasztrofális veszteségeiről lenne itt szó. Simor András minden téren kudarcot vallott, még ott is, amit nem mért a Global Finance. Elvesztette a hitelességi csatát: tekintélye pénzügyi körökben és a bankon belül ma már nulla. Súlytalan elnöknek tartják, akit Gyurcsány Ferenc állítólag csak azért választott 2006-ban, mert őt tekintették a legközépszerűbb és legalkalmatlanabb figurának. Simor erkölcsi veresége, hogy a lakosságnak ma annyi jut eszébe róla, hogy ő az az ember, aki nem éri be havi nyolcmilliós fizetéssel, és aki elfelejtett 900 millió forintot beírni a vagyonnyilatkozatába.

Ciprusra hordta ki a pénzét, miközben itthon évi 2000 milliárdos szociális költségcsökkentést javasolt. Sőt, a mai napig nem tudni biztosan, hazahozta-e külföldről a vagyonát, és leadózta-e itthon a bevételeit. Az offshore cégek hercehurcája idején Szijjártó Péter valami olyasmit talált mondani, hogy „lehetetlen megsérteni a jegybankelnök jó hírnevét, mert az jelenleg nem létezik”. Hát, azóta sem nagyon találjuk.

A szakmai veresége mellett talán a legszánalmasabb kudarca, hogy még a saját portáján sem tudott rendet tartani, erről elég elolvasni a számvevőszék jelentését. Hogy mi marad majd Simor után? Hét pálcika: két zöld, öt szürke. Még ez is több a kelleténél.