Bár a hivatalos álláspont szerint a Jobbik nem antiszemita párt, valamiért a hosszú éveken át a legszűkebb vezető körükhöz tartozó politikusuk úgy érezte, hogy zsidó származása véget vethet a karrierjének. Végül igaza is lett. Nem gondolom, hogy Vona Gábor vagy a párt széles szavazótábora vérgőzös antiszemita volna. De az a szubkultúra, amely a párt köré épült, s amellyel már-már szimbiózisban élnek, a gyűlöletet fröcsögi magából. S ez a világ időnként a frakcióban is megsuhintja karikás ostorát, például amikor az egyik jobbikos képviselő következmény nélkül veszi elő a tiszaeszlári vérvádat a parlamentben.
Szegedi Csanádot ez a világ vetette ki magából, ezért nincs helye többé a Jobbikban. A történetet különösen gyomorforgatóvá teszi, hogy eltávolítását régi harcostársa, az uniós képviselői keretéből is részesült Novák Előd szorgalmazta leginkább. Gusztustalan, de hasznos botrány ez: még világosabban láthatjuk, kik is ezek az emberek.
