Fidesz-verők

Olyan virtigli kormányfő kell, mint Horn Gyula, mondják. Ha a virtigli arra vonatkozik, hogy az MSZP nem létező programját hitelesen képviselje, akkor elég sok alkalmasnak látszó jelölt van (szabadlábon).

Ám a szocialista párt valahányszor úgy érezte, megtalálta a minden kívánalomnak tökéletesen megfelelő alanyt, mindannyiszor keserűen csalódott, mert akit kifogástalannak vélt, arról hamar kiderült, hogy csak a gyarlóságok terén múlja felül embertársait.

1994-ben Horn Gyulát csak a biztos győzelem tudatában fedezték fel mint kormányfőnek is alkalmas egyént, előtte élénken tagadták, hogy efféle szerepet szánnának neki. Négy évet kapott, hogy bebizonyítsa azt, amit minden józanul gondolkodó ember tudott, alkalmatlan miniszterelnöknek. Ő aztán 1998-ban simán kikapott. 2002 előtt sokáig keresték az alkalmas jelöltet, s végül elmondhatták, hogy Medgyessy Péter személyében nem találták meg. Titkos ügynöki múltja sem tett jót a renoméjának, de végül osztozkodási marakodások után váltották le párttársai és szövetségesei.

Utóda, Gyurcsány Ferenc oly lendületesen gázolta le ellenfeleit, hogy pártjában sokak meggyőződésévé vált, évtizedekre megoldódott minden gondjuk, megvan az ideális miniszter- és pártelnök. Pártelnökként négy és fél évig bírta, ám a reménykedés másik része könnyen valóra válhat, mert a baloldalnak évtizedekig nem lesz gondja saját miniszterelnökre, csak négyévente jelöltre, ami nagyrészt Gyurcsány érdeme. Még Medgyessy is több méltósággal távozott, mint Gyurcsány, akinek utódjára bohózatba illő jelölési procedúra után leltek rá Bajnai Gordon személyében. Az ő rátermettségét egyetlen mondatával illusztrálhatjuk: „Nem értettünk hozzá!” Valóban, bármibe fogott, annyit értett hozzá, mint libák a tőzsdespekulációhoz.

Bár munkásságát mérlegre téve, lehet, hogy mégiscsak a libabizniszhez értett a legjobban. Bajnai rövid regnálása után Mesterházy jelöltségének nem volt tétje, érdektelen és jelentéktelen politikai szerepét kifejezetten az egyéniségére szabták. Most, másfél évvel a választások előtt a baloldali agytrösztök súlyos dilemmák között őrlődnek. Bizonyosak benne, hogy szükség van (lesz) összefogásra, csak azt nem tudják, kik között. Abban sem látnak tisztán, hogy egy esetleges közös miniszterelnök-jelölt beharangozása segíti-e a remélt összefogást, vagy gátja lesz annak.

Ezért azt mondják, korai még, viszont gőzerővel igyekeznek megtalálni a miniszterelnök-jelöltet. Persze jelölni ki lehetne alkalmasabb, mint az, aki maga is miniszterelnök, netán csak jelölt volt. Bajnai ehhez sem ért, ezért neki nincs még jelöltje, viszont Medgyessy pont Bajnait favorizálja. Gyurcsány a maga következetes éleslátásával vagy Mesterházyt látja a legalkalmasabbnak, vagy nem. A jelenlegi pártelnök részben egyetért elődjével, bár mindig azt hangoztatja, hogy a legalkalmasabb lesz a jelölt, de hogy kire gondol, hírhedt álszerénysége tiltja annak kimondását.

Megszólalt az ügyben Szanyi Tibor is, akinek a véleménye nem oszt, nem szoroz, viszont mindig nyilvánosságot kap. Szerinte nem kell még egyszer külső miniszterelnök az MSZP-nek, inkább olyan virtigli kormányfő kell, mint Horn Gyula. Ha a virtigli arra vonatkozik, hogy az MSZP nem létező programját hitelesen képviselje, akkor elég sok alkalmasnak látszó jelölt van (szabadlábon). Ha pedig komolyan vesszük Mesterházy fogadkozását, miszerint: „ így is, úgy is meg fogjuk verni a Fideszt”, akkor teljesen mindegy, ki lesz a miniszterelnök-jelöltjük. S ha Gyurcsánynak hívják, akkor sem lepődünk meg.