Maradjunk józanok: a közös piacot teljesen másfajta akarat hozta létre egy, a Monarchia megalakulásától gyökeresen eltérő, világháború utáni helyzetben, de az osztrákokra és a magyarokra nézve, alighanem akaratán kívül, igen hízelgő Gál Zsolt úr eme, hogy is mondjam – fikciója. Nekem kapóra jött a tanár úr tudatalattija, mely így fölértékelte a Monarchiát – kevesebbet kell érvelnem a Wekerle-terv életrevalósága mellett.
Európa ma megosztott: centrum- és perifériaországokra osztják neves közgazdák. Aki rabszolga akar lenni a szabad görögök közt akkor is, ha már föl is szabadulhatna, aki beéri azzal, hogy az ország, ahol él, Európa közepén is periféria, az nem lesz szövetséges egy közép-európai régió megerősödésének politikájában. A Wekerle-terv kidolgozói nem szűkítik le sem Magyarországot, sem a környező országokat a határok által bezárt területre. Ha van európai gondolat, akkor ez sokkal inkább az, mint az erős államoktól való függés rezignált, beletörődő politikája.
