Kellemes szerda délelőtti program azoknak, akiket esetleg érdekel, mennyi hazugságot bír ki a parlamenti födém. Aki járt már hasonló jellegű, a felelősséget firtató ülésen, úgyis tudja, hogy sokat. Kiváló a hangulat, finom a kávé, barátságosak a képviselők, és a felelősségvállalás nyomasztó terhe senkit sem feszélyez különösebben. Ebben az oldott légkörben Veres János korábbi pénzügyminiszter tegnap például azt találta mondani, hogy szakmailag őt soha senki nem kritizálta a Nemzetközi Valutaalaptól felvett hitel ügyében. Szép mondat egy olyan embertől, aki – a törvény szerint – az államháztartásért felelős tárcavezető volt 2008 őszén, amikor hazánk az államcsőd szélére került. Veres tulajdonképpen csak hozta az eddigi formáját, úgy, mint bármikor, amikor az elszámoltatás kérdése felvetődött vele kapcsolatban. A válasza mindig egyszerű, és nehéz belekötni: „Nem szakmai, hanem politikai a vita.” Kész. Innentől kezdve a volt pénzügyér lesz az áldozat, és az őt kérdezők egy politikai koncepciós terv részesei, amiért érdeklődni merészelnek afelől, hogy s mint kerülhetett csődhelyzetbe az ország. Ez egyébként tegnap sem derült ki.
Viszont arról értesülhettünk a volt szocialista potentátoktól és Simor Andrástól, a jegybank elnökétől, hogy 2008-ban az ország gazdasági helyzetével és az IMF–EU-tárgyalásokkal kapcsolatban minden nyilvános volt, mindenki tette a dolgát, nem követtek el hibákat, sőt, valójában az Állami Számvevőszék tévedett, amikor vizsgálta az eladósítás okait. Nem akadt felelőse, hogy 2006-tól 2010-ig 60 százalékkal nőtt az állam adóssága, és annak sem, hogy megduplázták a devizaadósság arányát. Mint megtudtuk, az óriás hitelmegállapodásra a lakosság számára átlátható, elszámoltatható módon került sor. Az IMF segítségéért folyamodó Simor András is békésen üldögélt: szerinte mindent megtett, amit tehetett, egyébként is az ő dolga az árstabilitás őrzése. Azt csak az IMF nemrég megjelent, a kelet-közép-európai válságkezelésről szóló tanulmányából tudjuk, Simor volt az, aki felhívta az IMF vezetőségét, közölve, hogy itt, mármint Magyarországon elszabadult a pokol. Igen nehéz elképzelni, hogy egy csődhelyzetben a nemzeti bank egyetlen feladata az infláció kordában tartása lenne, de ha Simor ezt mondja, akkor ez biztos így is volt.
A megállapodás körülményeiről és ütemezéséről is egészen hajmeresztő történeteket hallhattunk tegnap. Veres szerint azért vették fel a pénzt, hogy megvédjék a 13. havi nyugdíjat, mint ahogy azt Lendvai Ildikó korábbi MSZP-elnök állította, aztán kiderült, hogy változott a terv, és mégis inkább a spekulánsok ellen kellett bevetni az IMF-et. A vállalt feltételekkel kapcsolatban továbbra is titok, mi történt a válság eltagadása és a megállapodás között eltelt néhány hétben. Bajnai Gordon ugyanis 2008. október elején még azt állította a parlamentben, hogy nincs válság, csak a Fidesz gerjeszti, Gyurcsány Ferenc pedig október legvégén már összehívott egy ötpárti találkozót, hogy tájékoztatást adjon az IMF-megállapodásról. Felejthetetlen pillanat volt, amikor a színjáték után az exkormányfő kiállt a publikum elé, és közölte, hogy a valutaalap semmilyen feltételt nem támaszt az országgal szemben. Mondom, jókat lehetne derülni az ilyen üléseken, ha nem tudnánk, hogy a hitelt 2014-ig nekünk kell valahogy visszafizetni.
