A bankok miatt kellett a 2008-as gyors IMF-megállapodás

A négy évvel ezelőtti egyezség gyors megkötését nem az államadósság visszafizetése indokolta.

Rogán Antal újságírói kérdésre – a jegybank függetlensége miatt – nem akarta kommentálni a monetáris tanács előző napi döntését, hogy 25 bázisponttal, 6,5 százalékra csökkentette az alapkamatot. Megjegyezte azonban, nincs Európában olyan nemzeti bank, amely a jelenlegi gazdasági helyzetben kamatot emelne, ráadásul az elmúlt három hónapban az állampapír-piaci kibocsátásoknál a hozamelvárás kisebb volt az alapkamatnál.

Azzal kapcsolatban, hogy Magyarország kedvezőbb helyzetben van a 2008-asnál, beszélt arról is, hogy a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékának szintje rendben van, „sőt, talán túlságosan is óvatosan van megállapítva”. Arra a kérdésre, úgy látja-e, hogy a tartalékot „esetleg másra is fel lehetne használni”, a frakcióvezető nemmel válaszolt. „Magas a devizatartalék szintje, de ez nem baj” – jelentette ki.

Simor jelezte a hiteligényt

Simor András jegybankelnök a bizottsági ülés A 2008-as IMF-megállapodás és körülményei című napirendi pontjának meghívott előadójaként arról beszélt, hogy a  hitelmegállapodás nemzeti érdek, szükséges, fontos és sikeres volt, amelyben a Magyar Nemzeti Bank kulcsszerepet játszott. Hozzátette, 2008 őszétől hosszabb lejáratokon és devizában gyakorlatilag lehetetlenné vált a magyar költségvetés finanszírozása.

Simor rámutatott: a megállapodás aláírása után 2008 végére az árfolyam stabilizálódott, a hosszú lejáratú állampapírhozamok visszatértek a szeptemberi szintekre. A külföldi banktulajdonosok 2010 őszéig, az IMF/EU-megállapodás felmondásáig nem vontak ki forrásokat az országból. A jegybank 2008-as előrevetítései szerint a kötvénykibocsátás elmaradása már decemberében az állam fizetésképtelenségét jelentette volna, a kincstárjegy-kibocsátás elmaradása hamarabb jelentett volna államcsődöt – mondta Simor András.

A jegybank elnöke emlékeztetett, a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában a kilátások rendkívül bizonytalanok voltak. Rámutatott: az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) októberben sem forintban, sem devizában nem tudott kötvényt kibocsátani. Arra a kérdésre, hogy miért ő jelezte a Nemzetközi Valutaalapnak Magyarország hiteligényét, Simor úgy válaszolt: „Azért, mert akkortájt az MNB volt megbízva, hogy képviselje az országot az IMF-ben”. Megjegyezte, ezt úgy tette, hogy az ÁKK vezérigazgatója és a miniszterelnök is egyetértett vele.

Már korábban megegyezhettek az IMF-fel

Boros Imre közgazdász szerint azért jöhetett létre ilyen gyorsan – kevesebb mint egy hónap alatt – a megállapodás, mert előtte valószínűleg mindent leegyeztettek a felek, és aztán a magyar kormány már a washingtoni kéréseknek megfelelő szándéklevelet küldte el. „Erről azonban eszük ágában sem volt tájékoztatni a közvéleményt” – fogalmazott az MNO-nak nyilatkozva, hozzátéve: évente jött az IMF Magyarországra, és mindig mondták, hogy baj lesz, a kormány azonban ezt elhallgatta. A közgazdász kiemelte, most az ellenzék épp a tájékoztatás hiányát rója föl a kormánynak, ez a kettős mérce szerinte a baloldali viselkedés tökéletes megfelelője.

Magyarországon történelmi hagyománya van, hogy a jegybank bizonyos funkciókat magához ragad, a jegybankelnök és a Valutaalap vezetője között mindig kialakul egy olyan kapcsolat, amely könnyebbé teszi a tárgyalásokat – utalt Simor András telefonjára.

600 milliárd forintot vittek ki

Az IMF általános ijedtségben volt a bankok miatt, ezért aztán Magyarországon is gyorsan meg kellett segíteni őket a kapott hitelkeretből – emelte ki a közgazdász. A baj azonban nem volt akkora, mint azt az Állami Számvevőszék is megállapította, az első hitelrészlet gyors lehívása nem volt indokolt – jelentette ki Boros.

Az ÁSZ kimutatása szerint a kereskedelmi bankok 1,752 milliárd eurónyi kölcsönt kaptak a 2008-ban felvett IMF-hitelből, ami akkori árfolyamon számítva, ami körülbelül 600 milliárd forintnak felelt meg. Ennek az összegnek a tetemes részét a bankok külföldi anyavállalataik megsegítésére fordították, amely összeget jelenleg is mi fizetjük.

Simor ellen sem volt kifogása a balliberálisoknak

Az MNB akkor egyébként 215,7 Mrd Ft másodlagos piac állampapír vásárlással, a kereskedelmi bankoknak biztosított euró swap (olyan árfolyamüzlet, mely egy adott deviza azonnali eladását/vételét és egy időben ugyanannak a devizaösszegnek a határidős vételét/eladását jelenti) és 2 hetes, valamint 6 hónapos aktív repó (két ellentétes irányú adásvételi ügylet együttese, melynek keretében az eszköz (legtöbbször állampapír) a jelenben gazdát cserél, s egyúttal egy jövőbeli, ellentétes ügyletet is megkötnek meghatározott időpontra és ár mellett) ügyletkötési lehetőséggel segítette a finanszírozási krízis megoldását.

Az IMF-től érkezett, el nem költött források az MNB devizatartalékába kerültek, csakúgy mint a bankoktól visszaérkező kölcsön. Ez veszteséget okozott a nemzetgazdaságnak – emelte ki Boros, hangsúlyozva hogy a bankok visszavonták a forrásokat a gazdaságtól és betették a jegybankba, így visszaesett a hitelek kihelyezése is. A kormány ezt rendben lévőnek találta, szemben a mostanival, és Simor káros kamatemelései ellen sem volt kifogása – húzta alá a közgazdász.

Adósságkezeléshez nem volt szükség rá

Veres János szerint szerint a megállapodást a gazdasági körülmények, az állam finanszírozási gondjai mellett az ország iránti bizalom helyreállítása, illetve a forint elleni spekuláció megállítása indokolta. Az aláíráskor hivatalban lévő pénzügyminiszter úgy véli: nem megalapozott az Állami Számvevőszék megállapítása, miszerint az IMF-hitel első részletének gyors lehívását nem indokolta az államadósság-kezelés igénye.

A 20 milliárd euróra elsősorban nem adósságkezelési célból volt szükség, az adósságkezelő akkor is és most is hosszabb időszakra érvényes tartalékkal rendelkezett – fejtette ki az ülésen Borbély László András, az ÁKK vezérigazgató-helyettese. Emlékeztetett: a hitelpiaci válság Európát március elején érte el, aminek hatására a kibocsátási tervet módosítani kellett. Egyrészt a forintkötvény értékesítést csökkentette, másrészt növelte a kincstárjegy- és a devizakibocsátást, s ezzel működött a rendszer – fogalmazott Borbély.

Kifejtette: akkor azt gondolták a piaci szereplők, hogy pénzügyi gondok vannak, így a hitelminősítők rontottak Magyarország kilátásain, a befektetési bankok már nem vásároltak állampapírokat, s voltak olyanok is, akik elkezdtek állampapírt értékesíteni.

Sebezhető

Selmeczi Gabriella (Fidesz) azt vitatta, számolt-e az akkori kabinet, hogy a későbbi, a 2009-re vállalt makrogazdasági pálya megszorításokat hozhat, felmerült-e a kormányüléseken, hogy ezeknek a megszorító intézkedéseknek vannak-e alternatívái. Felvette: foglalkozott-e azzal az akkori kormány, elrontottak-e valamit, hogy 2008-ban az ország ilyen sebezhető állapotba került. Kiemelte: sokan rámutattak már arra, hogy az eladósodottság volt az oka a sebezhetőségnek, de nemcsak az államháztartás adósodott el nagymértékben, hanem a háztartások is.

Aradszki András (KDNP) szerint az ország finanszírozási lehetőségei, az államadósság kezelése nem indokolta az akkori IMF-hitel gyors felvételét. Kovács Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke szerint a szerdai bizottsági ülést nem szakmai okokból, hanem a politikai céllal hívták össze, és sajnálatát fejezte ki azért, hogy ebben „partner volt az ÁSZ”. Arra is felhívta a szocialista honatya a figyelmet, hogy az államadósság szintje 2001 óta emelkedett folyamatosan, és szerinte meg kellene azt is vizsgálni, hogy 2011-ben miért jelezte a kormány az IMF-nek, újabb hitelkeretről szeretne megállapodni a nemzetközi pénzügyi intézménnyel. Tukacs István (MSZP) szerint az akkori kormány az adott helyzetben a válság súlyosabb következményeinek elhárítása érdekében kötötte meg az IMF-megállapodást.