Vajon örvendeznek-e a jobbikosok, amikor egy-egy jól sikerült provokációjuk után másnap a baloldali és liberális sajtó örömmámorban úszik, hogy végre megint le lehet fasisztázni a magyarokat? Éreznek-e valamiféle beteges elégtételt, amikor ismét mennek Magyarországról a gyalázatos hírek külföldre, és ismét nyíltan meg lehet alázni az álmában sem antiszemita Orbán-kabinetet, meg a mögöttük álló, őket kormányra juttató, antiszemitának semmi szín alatt nem mondható kétharmadot?
S most? Mint a harci riadó kürtjére, megindult a szervezkedés. Meglepően olajozottan. Délután elhangzik a fölháborítóan ostoba és vérszomjas jobbikos felszólalás, s a másnapi újságok már naprakész szervezkedések és tüntetések tucatjáról tudósítanak. Amikor e sorokat írom, éppen sárga csillagot osztanak a Parlament előtt az Élet menetét szervező álcivilek. A címzett persze nem a Jobbik vezetése, hanem Kövér László fideszes házelnök, akit felszólítanak, ossza szét a tragikus jelképet a képviselők között. (Hogy hány kritikája, elhatárolódása volt Kövérnek a Jobbiktól, az ilyenkor már mit sem számít. A lavina nem disztingvál.)
Súlyos erkölcsi hiba volt Németh Zsolt külügyi államtitkártól, hogy Gyöngyösi Márton gyalázatos hozzászólását a parlamentben nem volt képes erővel és szenvedéllyel visszautasítani. Nem tette helyre, nem vonta felelősségre a zsidózó képviselőt. „Hát, tisztelt képviselő úr, ne haragudjon ” Így kezdte szánalmas válaszát. Egy magas rangú kormánypolitikusnak észre kellett volna vennie, hogy a jobbikos hozzászólónak a gázai övezetbeli palesztin gyerekek szomorú sorsa csak felvezetés volt, amellyel becsomagolta vállalhatatlan mondandóját, a parlamenti numerus clausus igényét. De ha már az elnézést kérő (!) államtitkártól a férfias helyretétel elmaradt, akkor miért nem állt föl, s vonult ki tiltakozásul a parlament minden tagja? Mire várnak, minek kell még megtörténnie? Hogy a Jobbik auschwitzi gázszámlát követeljen?
