A kiújult globális tőzsdepánik hatására a magyar fizetőeszköz is – a régiós valutákkal együtt – mélyrepülésbe kezdett, és a piacokat ismét a bizalmatlanság és a csordaszellem uralta. A megtakarításokat a lehető legbiztosabb menedékbe fektették: aranyba, dollárba, svájci frankba. Mindenki tartott a görög, a spanyol, a portugál és főként az olasz válság tovagyűrűzésétől, a hitelezés lefagyásától.
Pedig 2011 nyaráig kitartott a bizakodás, hogy Európa talán megúszhatja egyetlen, mély recessziós hullámmal, de hamar jött a felismerés, hogy a korábbi rendszer bukása akár éveket vehet igénybe, és a válság több, változó szakaszból áll. Világossá vált, hogy még az 1929–33-as pénzügyi megrázkódtatásnál is hosszabb krízissel kell szembenézni. Németország és Franciaország vezetői ekkor már nem is titkoltan az euróövezet felbomlásának esélyeiről tárgyaltak, mert – mint Amerikában a megmentett óriásbankok esetében – itt, Európában Olaszország bizonyult túl nagynak ahhoz, hogy bedőljön. Athénban már nem volt működőképes kormány, és előkerült a mentőcsomagról tartandó népszavazás forgatókönyve, amely megjósolhatatlan következményekkel járt volna. A pénzpiacok az olasz államkötvények kamatain keresztül olyan nyomás alá helyezték Rómát, hogy Silvio Berlusconinak azonnal távoznia kellett, miközben Spanyolország és Portugália egy lépésre állt az államcsődtől.
Ilyen külgazdasági környezetben kellett Magyarországnak garantálnia, hogy a 2008-ban kötött IMF–EU-megállapodás szerinti nagyon rövid futamidejű hitelt képes törleszteni. A Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon vezette szocialista kabinetek összesen 14,2 milliárd eurót – mai árfolyamon négyezermilliárd forintot (!) – hívtak le a nemzetközi hitelkeretből, amelynek visszafizetését az Orbán-kormánynak ekkor már meg kellett kezdenie. Ebben a helyzetben józan óvatosságból fordult Magyarország ahhoz a valutaalaphoz, amelynek maga is a tagja. A tárgyalások elkezdésére az államadósságunk miatti sérülékenység és az ennek következtében az országra nehezedő spekulációs nyomás adott okot. Ezt ma is nehéz lenne vitatni.