A miniszterelnök és nyomában a kormány lényegi kérdésben írta át teljesen a korábbi terveit. Nem korrekció történt; új koncepció született. Aminek csak örülni lehet. Az a nyilvánosságot kapott, nem cáfolt javaslat ugyanis, amely drasztikusan csökkentette volna az államilag támogatott hallgatói létszámot, és lényegében az egész rendszert a diákságot – ha kedvező kamattal is, de – eladósító diákhitel 2-re építette volna, okkal keltett riadalmat. Félő volt, hogy éppen a tehetséges, szerényebb anyagi körülmények közül érkező fiatalok (illetve a családjuk) nem mernék az eladósodás kockázatát vállalni. Ez pedig a következményeket tekintve ellentétes lett volna azzal a politikával, amit a Fidesz régóta képviselt, s amit népszavazás vésett kőbe számára 2008-ban. Valójában az emiatt várható hitelvesztés volt az, ami változtatásra késztette a kormányt, kevéssé a múlt héttől utcára vonuló néhány ezer diák. Akik között mentek olyanok is, akik a hatalom erőszakos fellépését, a Gergényi-módszer alkalmazását igyekeztek kiprovokálni a hatalomtól, hiába.
A kabinet tegnapi döntése végképp okafogyottá tette a tiltakozást, bár jó néhány kérdőjelet hagyott az új felsőoktatási rendszerrel kapcsolatban. A ponthatárok számításáról vagy a felsőoktatási intézmények finanszírozásáról lenne mit megbeszélni; csakhogy nehéz követni a diákszervezeteket, amelyek határozott fellépésükkel előbb tárgyalóasztalhoz ültették a kormányt, majd nekik nem akaródzik helyet foglalni ott. A keretszámok köddé válása után olyan vitás témák maradtak, amelyekben a kormány könnyen maga mellé állíthatja a társadalom többségét akár a hallgatók, akár a velük szövetségre lépett egyetemi vezetők ellenében. Az elmúlt időszak pazarlásoktól sem mentes gazdálkodásának szabhat korlátot a kancellár, akinek érkezése akkor is támogatható, ha a rektorok ezt az autonómia felszámolásaként láttatják. Ha pedig továbbra is tüntetni óhajtanak ellene a diákok, a hallgatói szerződésről, az úgynevezett röghöz kötésről érdemes lenne népszavazást tartani ezzel a kérdéssel: Akarja-e, hogy Magyarország ellentételezés nélkül támogassa más országok szakember-utánpótlását? Valószínű, hogy a friss kormánydöntés a költségvetésre is hatással lesz, ám a felsőoktatás valóban az a terület, ahová válság idején is érdemes forrásokat bevonni. Még szerencse, hogy nincs szigorú IMF-kontroll, hiszen a valutaalap alighanem megvétózna egy ilyen lépést.
Mindezek ellenére az egyetemi hallgatóknak, a hozzájuk csapódó középiskolásoknak és másoknak alkotmányos joguk ezután is tüntetni, sztrájkot szervezni, vidám akciókkal múlatni az időt. Tiltakozni, a hatalommal pimaszkodni izgalmasabb, mint a tárgyalóasztalnál részletkérdésekkel pepecselni, előadásra járni vagy vizsgára készülni. De ennek már nincs köze a keretszámokhoz, s a résztvevők már nem jogaikért kiálló öntudatos ifjak, hanem egy politikai játszma dróton rángatott figurái. A diákmegmozdulások erejét a kormány keretszámokról hozott politikai döntéséig a mozgalmat övező társadalmi szimpátia adta. Az újabb és újabb tiltakozások ezt a bizalmat kezdik ki, az oktalanul hőzöngők ellen fordítják a közhangulatot.
Ennek belátásához nem kell diploma.
Szerető Szabolcs
