De az újrakezdés sem lenne zökkenőmentes. Generációk nőttek fel számítógépeken és mobiltelefonokon, de fogalmuk sincs, hogy a kapa melyik végét kell a földbe vágni, és hogy a csirkemellfilé eredetileg egy állat alkotórésze.
Új tudás alakult ki, de a régi majdnem teljesen elveszett. És hiába a hatalmas fejlődés, az önhittség, a pökhendiség, a kapzsiság, a nagyravágyás, a felhalmozás csupán a cél, az élet már nem tervezhető úgy, mint régebben. Nemhogy egy életre vagy egy évre, de már egy napra sem. Milliárdok élnek napról napra. Ugyanakkor azért, hogy milliárdosok biztonságosabban juthassanak újabb dollármilliárdjaikhoz, valami nagyfejű Londonban vagy New Yorkban minősít egy jóízűt, az pedig egyiküket sem érdekli, hogy ennek következtében onnan ezer kilométerekre értéktelenedni kezd a nemzeti valuta. Ez egy mínuszos napi hír, de mögötte több százezer tönkrement élet. Lassan újra lehetne gondolni az emberiség elleni bűn fogalmát. Nem kell hozzá háború. De egyszer minden véget ér, ha nem bummal, hát nyüszítéssel, a halottas ingre meg nem varrnak zsebet.
Csak azt nem tudom, ha tegnap tényleg elmaradt a világvége, mit csinálok azzal a rengeteg gyertyával, gázolajjal, lőszerrel, szárított hallal és tojásporral, amit betoltam a csűrbe.
Hegyi Zoltán
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!