A Fidesz gátlástalan populizmusra kárhoztatta a mindig őszinte és igazat mondó MSZP-t, de mindenekelőtt Lendvai Ildikót, hogy olyan ígéreteket tegyen, amelyeket esze ágában nem volt teljesíteni. Persze a szocialistákat és Lendvai Ildikót kizárólag az motiválta, hogy jót tegyenek a szegény magyar néppel, nem úgy, mint a Fidesz, mert az csak a hatalmat akarta, mivel kóros arroganciája csak a hatalom birtokában érvényesülhetett. A szocialisták a kampány idején is pontosan tudták, a nemzet felemelkedésének és jólétének záloga a gáz és más energiahordozók árának folyamatos és nagyarányú növelése, így választási győzelmük után meg is emelték azokat, szerintük a lakosság nagy-nagy megelégedésére.
Felfoghatatlan, hogy számos MSZP-s, egyáltalán, a balliberális észosztók többsége minden jel szerint úgy gondolja, az emberek attól boldogok, ha a lehető legtöbb rezsit fizethetik, ha a csapnivaló szolgáltatások minél drágábbak. Ugyanis oly összhangban és hangerővel kezdtek háborogni, prüszkölni és átkozódni a Fidesz rezsicsökkentő intézkedése hallatán, mintha egy közös akarat vezényelné őket, ráadásul olyan egybevágó hülyeségeket hordtak össze, hogy okkal támad oly gyanúnk, egyeztetik az agyrémeiket. A rezsicsökkentésről elvisították és -zokogták, hogy egy nagy kamu, átverés, igazságtalan, ártalmas, csak a gazdagoknak kedvez, a szegényeket még jobban elszegényíti. Érthető az ellenzék zúgolódása, az más kérdés, hogy a Fidesz lépésére nem képesek normálisan reagálni, ezért hisztériával pótolják a hiányzó mondanivalót.
A rezsicsökkentés a kormány első olyan hangulatjavító intézkedése, amelyet az emberek közvetlenül érzékelhetnek a saját zsebükön. Ezt valóságos gyarapodásként élhetik meg, s ezen a baloldal elkeseredett ellenpropagandája sem változtat sokat. Természetesen a kormánynak eddig is számos olyan döntése volt, amely a lakosság életkörülményeit lett volna hivatott javítani, de azok túl általános, áttételes, hosszú távra szóló megoldások voltak, az emberek nem érezték konkrét jövedelemnövekedésnek. Az adócsökkentés pozitív hatásait eddig semlegesítette a szabályok változása, a bankadóról pedig nem az jut sokak eszébe, hogy a pénzintézetek helyettük adóznak, hanem az, hogy áthárítják rájuk a növekvő költségeket. Az alacsonyabb villany- és gázszámlát viszont azok is észreveszik, akik akkor is jajveszékelnek a banki szolgáltatások drágulása miatt, ha nincs bankszámlájuk. Nem tudni még, hogy a rezsicsökkentés egyszerű kampányfogás-e (ez majd a Fidesz újabb győzelme után derülhet ki), mindenesetre a kampány hasznos eleme lehet. Természetesen lehet és kell is majdan arra hivatkozni, hogy elkerültük az összeomlást, nem jutottunk Görögország sorsára, de a kampányhoz ez kevés. Mert bárhogy nézzük is, ezek feltételezések (bármely párt állíthatja, hogy az ő vezetésével is elkerültük volna a csődöt), s nem csak a kormányhoz köthető kézzelfogható tények. A kampányban a tízszázalékos rezsicsökkentés többet ér, mint az a tény, hogy a kormány három százalék alatt tartja a költségvetési hiányt, ami tiszteletre méltó teljesítmény, de sokan nem értik, hogy nekik mi hasznuk van belőle.
Az ellenzékre pedig újabb traumák várnak, hiszen a kormány további rezsicsökkentéseket fontolgat, hiába óvják a ballib szakértők, hogy azzal újabb csapást, nyomort, éhínséget zúdít az országra. Ebben a helyzetben érthető, hogy Lendvai Ildikó felhagy az aktív politizálással.
Ugró Miklós
