Kihívás

Képzelem, mekkora gondban lehetett Ron Werber kommunikációs csapata a gáz-, villany- és távhőárak tízszázalékos csökkentéséről szóló kormánydöntés után.

Első ránézésre valóban nehéz belekötni az intézkedésbe: kevesebbet költ rezsire a lakosság, a kedvezmény egységes, és mindenkire vonatkozik, pusztán az energiaszolgáltatók eddigi profitja lesz kevesebb, értük pedig édeskevesen hullatnának könnyeket. Komoly kihívás, miként lehet a rezsicsökkentést úgy kommunikálni, hogy valójában káros intézkedésnek tűnjön, és a lehető legkevesebben örüljenek neki.

De beindult a gépezet, és napok óta ontják a hírportálok a negatív címeket. „Végül úgyis mi isszuk meg a levét a rezsicsökkentésnek.” „Nem vonatkozik mindenkire a kedvezmény.” „Ismét a gazdagok járnak jól.” „Áramkimaradások várhatók.” A pr-hadviselés eddigi nyertese a Gyurcsány-párt, amely szerint „a rezsicsökkentés áldozata maga a lakosság”. Mindezt bravúros munkával sikerült kimutatnia egy névtelen, háromfős kutatóintézetnek (a háromból egy fő a kommunikációért felel), de hivatkozási alapként a baloldali médiának eladható. A rezsiellenkampány végül közröhejbe fulladt, együtt nevethettünk, hogy valójában miért is rossz a lakosságnak, ha kevesebbet fizet az energiáért. Az egyik legnyomatékosabb érv, amely a parlament vérpezsdítő vitája során elhangzott, hogy az úszómedencés nagyurak jobban járnak, és ez bizony pofátlanság a kisfogyasztók szemszögéből. Értjük, hogy a szemlőhegyi villákból nézve rögtön a medencefűtés költsége villan át egyes ellenzéki vezetők fején, ha rezsiköltségről esik szó, de talán mégsem ez a megfelelő igazodási pont az árképzésnél. Majd következett a pazarlás csábításának kérdése.

A szocialista blokk másik veretes gondolata, hogy a csökkenő árak bizony hajlamossá tehetik a felelőtlenebb fogyasztókat, hogy mostantól még több gázt és áramot használjanak, hiszen úgyis olcsóbb. Az MSZP szóvivője, Török Zsolt agytröszt sajtótájékoztatót is tartott a témában Luxus a Fidesznek, megszorítás a lakosságnak címmel, mondván, egyesek nem átallanak „valami rezsicsökkentésről beszélni”. Egy Lukács Zoltán nevű MSZP-honatya eközben arról értekezett, hogy mennyivel rosszabbul jár, aki kevesebbet fogyaszt, mert kisebb összeggel jár jól. Itt némi logikai hiba csúszhatott az érvelésbe, mert ha abból indultunk ki, hogy a lakosság a rezsicsökkentés legnagyobb vesztese, akkor miképp járhat jól, még ha kisebb mértékkel is.

Médiafronton kétségtelenül az Index.hu csúszott a legmélyebbre: szinte sírt az energiaszolgáltatók érdekében, áramszüneteket vizionált, és igazságtalanságról cikkezett. Valahonnan előszedtek egy nyilatkozót a Nemzetközi Energiaügynökségtől, aki értelemszerűen azért kapja a fizetését, hogy a szolgáltatók érdekében lépjen fel, és ez a felkent szakértő elmondta, hogy meglesz a böjtje a rezsicsökkentésnek. Mert a költségvetésbe kevesebb áfa kerül be, tehát rossz az államnak. Árt a lakosságnak is, mert káros az energiahatékonyság és a verseny szempontjából. Hátrányos a közműcégeknek, és ezt a problémát egészen Aquinói Szent Tamásig vezette vissza, arra a megállapításra jutva, hogy „a magyar közgazdasági gondolkodás még a XIII. századi szintet sem érte el”. Az Index munkatársaival együtt végül levonták a következtetést, hogy jobb lenne, ha az energiacégek inkább a közösbe fizetnének be, és nem a díjakat mérsékelnék. Hajmeresztő! Oldalvágásként még kitértek arra is, hogy ilyen jellegű kormányzati intézkedések például Szenegálban dívnak: igen, értjük a célzást, itthon nemcsak a középkori, hanem a fejlődő államok szintjén is megrekedtünk.

Pedig csak a rezsi lett kevesebb január elsejétől.

(Szabó Anna)