Ellentétben egy lassan elfeledett politikusunkkal, én bizony értek a focihoz. De erre a kevéske tudásra nem is lesz szükség ehhez a cikkhez, mert az a legkevésbé a sportról, annál inkább a politikáról szól majd. Mint ismert, a FIFA fegyelmi bizottsága a napokban úgy határozott, hogy zárt kapuk mögött kell megrendezni március 22-én a sorsdöntőnek ígérkező magyar–román labdarúgó világbajnoki selejtező mérkőzést a Puskás Ferenc Stadionban. A döntéssel a testület a tavaly augusztus 15-i barátságos magyar–izraeli meccset megtekintő szurkolók egy részének zsidózását kívánja megtorolni.
A szokatlanul kemény verdikt fájdalmas, méltánytalan, túlzó, és az antiszemitizmus visszaszorítását tekintve kifejezetten kontraproduktív. Fájdalmas, mert szurkolók tízezreit fosztja meg egy pótolhatatlan élménytől, a magyar válogatottat pedig a szárnyakat adó, forró támogatástól. Méltánytalan és túlzó, mert nem a zsidózókat, hanem a sportszerető közvéleményen túl végső soron egy egész országot büntet, bélyegez meg, miközben a lelátói rasszizmus nem magyar sajátosság. Sőt, aki egy kicsit is ért a témához, oldalakon át tud elrettentő példákat sorolni. Én most csak a moldávok és a vasgárdista hagyományt követő román szurkolói kemény mag legutóbbi alpári magyarellenes megnyilvánulásaira utalnék, amiket nem követett sem nemzetközi felháborodás, sem szankció. Félreértés ne essék: ami augusztusban történt, elfogadhatatlan, nemzetközi esetekkel sem mentegethető, még azt is meg tudom érteni, ha ezért valamilyen retorzió ér minket. Sokat elárul azonban a történések hátteréről, hogy a zsidózásból nem a mérkőzés ellenőre kreált nemzetközi botrányt, hazánkat többek között a kétes ügyeiről is elhíresült Simon Wiesenthal Központ jelentette fel a FIFA-nál. És persze kontraproduktív is a döntés; a hazai antiszemitizmus régen kapott ilyen erős hátszelet, mint most ezzel a büntetéssel.
Ez már vegytisztán a politika világa, a futball csak apropó. Magyarországnak évek óta rossz hírét keltik a nemzetközi sajtóban, aminek egyaránt vannak gazdasági és ideológiai mozgatórugói. A hazai ellenzék és a balliberális értelmiség jó része nyíltan vagy a háttérből aktív szereplője ennek a piszkos játszmának. Mindebben nincs semmi új és meglepő. Csupán annyi, hogy néhány tucat, legfeljebb néhány száz felelőtlen, zsidózó honfitársunk és a jelenlegi kormány lejáratásában utazó érdekcsoportok koalíciója most egy különösen érzékeny ponton mért ütést az országra. Amivel azt lehet demonstrálni a nagyvilág előtt, hogy lám, megállíthatatlanul törnek előre a magyarországi szélsőséges erők, hazánk a kirekesztés, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus vírusával fertőzött terület. Hiába tudjuk mi, akik itt élünk, hogy ez nincs így. Hiába tudjuk például, hogy nem egy publicista tabudöntögető véleménynyilvánítása fáj ennek az országnak, hanem a szigethalmi késelés.
Ez már nem elég. Ezt a legújabb támadást illene nagyon komolyan venni. Az MLSZ-nek és a magyar diplomáciának minden követ meg kell mozgatnia, hogy az igazságtalan, indulatokat kavaró döntés megváltozzon.
Magyarország nem rongylabda, amit bárki ide-oda rugdoshat!
(Szerető Szabolcs)
