Ismerjük el, a jobboldalon is számosan kifogásolták az előzetes feliratkozást, s kifejezték egyet nem értésüket. Nem azért, mert demokráciaellenesnek, hanem mert közérzetrontónak érezték a regisztrációhoz kötött szavazást. A Fidesz szerencsére megtanulta, hogy jobb ma egy visszalépés, mint holnap egy kudarc. Tudomásul kell venni, hogy az emberek többsége, különösen egy elöregedő társadalomban, nem örül a változásoknak, legföljebb csak akkor, ha az már kiállta az idők próbáját, bár az már nem változás, hanem szokássá honosodott újítás.
Nem okoz meglepetést, hogy az ellenzéki pártok most úgy diadalmaskodnak, mintha legalábbis Török Zsolt vagy Zagyva Gyula javaslatára került volna az Alkotmánybíróság elé a kormány választójogi reformelképzelése. Pedig azt Áder János köztársasági elnök küldte normakontrollra, és mi sem természetesebb, mint hogy a vegyes összetételű grémium nem volt azonos állásponton. Az Alkotmánybíróságon belül a többségi vélemény döntött, s a Fidesz ezt elfogadta, bebizonyítva ezzel, hogy a kétharmad birtokában sem kíván erőből politizálni.
Hiába akarja az ellenzék a kialakult helyzetet valami rettentő vereségnek beállítani. Ami történt, valójában kikristályosodás, a jogállami működés rendes velejárója. Egy javaslatcsomag egyik eleme kikerült a törvényből. Ez még nem tragédia. Már csak azért sem mondható annak, mert a Fidesz által javasolt választójogi reform legfontosabb elemei ellen nem merült föl kifogás. Megvalósul a voksolni kívánó határon túli magyarok regisztrálása, hiszen a névjegyzék már technikai okokból is indokolt és célszerű, továbbá jóváhagyta az AB az egyfordulós, tehát az eddigieknél jóval egyszerűbb, költségkímélő választási rendszert, a kisebb parlamentet, valamint az arányos választókerületek létrehozását. A tespedés évei után ez talán nem eredmény? Néha félre kellene tenni a szavak, fogalmak hadászati arzenálját. A polgári oldal nem Ron Werber-i logikával gondolkodik. Küzd, de nem harcol ölésig. Nem mindenkit szeret, de senkit sem gyűlöl. A Fidesz nemhogy kormányon, hanem még ellenzékben sem ellenségkép fabrikálásával működött. A konszenzus és a nyugalom fontosabb, mint a százszázalékos diadal, ha az keserű szájízt hagy az állampolgároknak akár csak kisebb hányadában. A kormány egyértelművé tette, hogy számára nincsen fontosabb, mint a választói akarat és az ország érdekeinek összehangolása, az állampolgár biztonságérzete, a kiszámítható jövő.
A baloldali gúnyát öltő neoliberális oldal most alkotmányt tervez vadul. Volt rá tizenkét évük, de ők most akarnak egy legeslegújabb alaptörvényt. Dafke-logikájuk bizonyítékát adják nap mint nap, és idén, a 2014-es választásokat megelőző évben sem számíthatunk egyébre. A Bajnai-féle alkotmányjavaslat a homoszexuálisok házasságát akarná kodifikálni. Ne minősítsük ez irányú lázas törekvését, azt viszont megkérdeznénk: vajon a tervezet készítői megőriznék-e a nyugdíjak reálértékét? Mit tennének a gyerekek után járó adókedvezménnyel? Bevezetnék-e a vagyonadót? Mit kezdenének a bankadóval, mi maradna a lakosság terhein könnyítő rezsicsökkentő intézkedésekből? Egyáltalán: mit őriznének meg a polgári kormány vívmányaiból?
A választójogi reform a hazai szavazók regisztrációja kivételével minden elemében átment a normakontrollon. Ez nyolcvanszázalékos győzelem.
Azt a húsz százalékot meg majd behozhatják.
Körmendy Zsuzsanna
Tartanak Brüsszelben a Patrióták megjelenésétől