Bár a közösségi oldalakra felposztolt videókat nem árt némi kétkedéssel fogadni, azóta a moszkvai rendkívüli helyzetek minisztériuma is megerősítette, hogy egy nagyjából tíztonnás meteor hullott le és robbant szét a térségben. A RIA-Novoszty hírügynökség szerint senki nem halt meg a természeti jelenség következtében, de sok épület megsérült (ablakok törtek be, és egy üzem teteje is beomlott), és a szilánkok több száz embert megsebesítettek. A meteor megijesztette az embereket, több településen pánik tört ki, és arról is érkeztek hírek, hogy egy idős asszony azt kiabálta, eljött a világvége.
Az ijedtség ilyen esetben természetes, de azért érdemes kicsit elgondolkodni az emberek reakcióin. Az elmúlt két évtizedben számtalan természeti csapás helyszínén jártam személyesen, sok túlélővel beszélgettem, és talán az sem érdektelen, amit ezeken a helyeken tapasztaltam. Technikailag tökéletesen felszerelt világban élünk – lám, az Urál hegység környékén is számtalan embernek van okostelefonja, tökéletes minőséget rögzítő videója, és ezeket tudják is használni, így a képeket néhány perccel az esemény bekövetkezte után már a világ másik felén is láthattuk. A kérdés az, hogy a számtalan kütyü mellett megmaradt-e a józan paraszti eszünk, ami kulcsfontosságú lehet a kritikus pillanatban – ellenkező esetben ugyanis csak arra elég a technika, hogy tökéletes minőségben rögzítsük a saját halálunkat.
A tapasztalatom ugyanis az: minél inkább körülbástyázzuk magunkat műszaki eszközökkel, annál inkább kiszolgáltatottabbak vagyunk. A pénzünk elhitette velünk, hogy sérthetetlenek lettünk, és mindig minden tökéletesen fog működni. Legyőztük a természetet! – hirdették nem is olyan régen a vas és acél országának építői, és ezt annyira elhittük, hogy ha a természet odacsap, csak nézünk bután. Gondoljunk csak arra: egy normális világban egy jól működő hegyi faluban nem okozhat problémát, ha a havazás miatt néhány napig nem járható az oda vezető út (meg tudják sütni maguknak a kenyeret, szinte minden igényre megvan a helyi megoldás), de nálunk már egy tízcentis havazás után országos káosz tör ki, és milliók borzongnak azon az esti híradót nézve, hogy „járhatatlanok” a hóval befújt utak. És mi lenne akkor, ha egy természeti csapás következtében pár napra országosan megszűnne az áram-, a víz- és a gázszolgáltatás? Van-e otthon gyertyánk, gyufánk és hálózat nélkül tölthető elemlámpánk, hogy kitaláljunk a lakásunkból? Sokan el sem tudnának autóval menekülni otthonról, mert a mélygarázs kapuja kizárólag 220 voltos árammal nyitható. És akad-e a lakásban pár napnyi konzerv és hideg élelem, vagy kizárólag a hűtőszekrényből táplálkozunk – ott ugyanis áramszünet esetén nagyon hamar megromlik minden.
Ha kiborzongtuk magunkat az orosz videókon, gondolkodjunk el azon is, mi lenne velünk, ha váratlanul mi kerülnénk igazán nagy bajba.
Lukács Csaba
