„Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat.
Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem.”
Gyurcsány Ferenc, Őszöd
Hiábavaló lenne egy kormányváltásra készülő politikai erőtől tárgyilagosságot várni. Tudtuk, az MSZP kampányfilmje nem arról fog szólni, hogy 2010-től milyen pozitív változásokat hozott Magyarországon a polgári oldal kétharmados győzelme. Arra sem számíthattunk, hogy részrehajlás nélkül fogják elemezni saját, 2002-től 2010-ig tartó koalíciós kormányzásuk hibás lépéseit, és azt is biztosra vehette mindenki: a szocialisták propagandafilmjében egy szó sem esik arról, hogy 2008-ban már az államcsőd felé tántorgott az ország. Idehaza mindenki tudja, hogy Gyurcsány Ferencnek hívták azt a miniszterelnököt, aki a kétségbeejtő helyzetet még súlyosabbá tette egy gigahitel-felvétellel, amelynek visszafizetését egy laza csuklómozdulattal a következő kormányra hagyta. Fogyasztottak, amihez csak kedvük volt, egy nagy söjtöri lakomát rendeztek maguknak az ország kontójára, majd miniszterelnökük fölállt a bársonyszékből: „Főúr, majd ők fizetnek!” – mutatott a Fideszre, és lelépett. Hogy fogalmunk legyen róla, mit hagytak hátra: Magyarországnak csupán február közepétől március végéig egymilliárd dollárt kell visszafizetnie, ebből a 2008-as IMF-hitel kamat- és tőketörlesztése 654,7 millió dollár (Napi Gazdaság, február 13.). Sem ez az adat, sem más, az ország romlását, megörökölt eladósítását, gazdasági beszorítottságát tükröző számsor nem szerepelt az MSZP-kampányfilmben.
Ehelyett egy tehetségtelenül összeállított, unalmas és hazug húszperces képsort láthatunk, egyelőre az MSZP honlapján. Minden ízében hazug propagandaanyag. Európában utoljára totalitárius államokban készültek hasonló gyűlöletkeltő filmecskék. Elképesztő, ahogyan az MSZP mindent egy szálra fűz föl: gyűlöld a Fideszt, gyűlöld Orbánt, gyűlöld, ami van, ne törődj az ország sorsával, ne tegyél hozzá semmit se magadból! Szánalmas riportalanyait érezhetően betanították a demagógiára. Magyarország minden baját úgy állítják be, hogy az kizárólag az Orbán-kormány számlájára írható. Miattuk vannak hajléktalanok, miattuk romosak Budapest házai, miattuk masíroz a Magyar Gárda, tombol a rasszizmus.
S mégis az MSZP a legfrusztráltabb párt. Elgondolkodtató, máris milyen sokan tiltakoznak, amiért dicsőséget szerző arcokat felhasznált a kampányfilm. Tiltakozik Puskás Ferenc özvegye, mert szégyenletes, hogy éppen annak a pártnak az utódszervezete villog a világhírű futballista arcával, amely miatt hírneves hazánkfia 25 évig nem látogathatott haza. Tiltakozik Vásárhelyi Gábor, Bartók Béla jogutódja, amiért zeneszerzőnk nevét és arcképét felhasználták a kampányfilmben „napi politikai érveik alátámasztására”. Tiltakozik a Terrorelhárítási Központ, hiszen hamis kontextusba kerültek a munkájukról készült, engedély nélkül fölhasznált képsorok. Önmagukért beszélnek ezek a tiltakozások. Arra világítanak rá, hogy az MSZP-vel mutatkozni több mint kínos. A film olyannyira primitív, hogy egy tájékozottabb óvodás fülét is sértik mondatai. „Ki tette tönkre Magyarországot? Csak a Fidesz!”
Aki ezt elhiszi – nos, még az sem érdemli meg azt, hogy ismét a szocialisták kerüljenek kormányra. A Fidesz mellett ugyanis nem hibátlanságuk és nem is tökéletességük miatt tart ki az ország, hanem mert emlékszünk a múltra, és nem akarunk elvetélt jövőt. Magyarországnak van egy kormánya, amely először hajt végre rezsicsökkentést, s ezzel mindennél jobban kifejezi, kiknek a pártján áll. Mindannyian fizetjük a hatalmas, felhalmozott adósságot a szocialisták helyett. És nincsen bennük bizalom.
Ez fáj nekik a legjobban: a teljes bizalomvesztés. Pedig ők tehetnek róla.
Körmendy Zsuzsanna
