Az euróövezet pénzügyminiszterei nem pusztán hibáztak, hanem jóvátehetetlen károkat és talán visszafordíthatatlan csődhullámot idéztek elő, amikor jóváhagyták, hogy a ciprusi bankrendszert a lakosságtól elkobzott pénzeken menthetnék meg. Nincs mit ezen szépíteni, szemérmetlen lopásról van szó ebben az esetben: a magántulajdon sérthetetlenségének elvét felrúgva minden egyes bankbetétre 6-10 százalékos egyszeri „adót” vetne ki az unió, a valutaalap és az Európai Központi Bank nagy hármasa, a trojka. Vagyis nem a hozamokat, a nyereséget vagy a tranzakciókat adóztatnák meg. Így ez nem adó, hanem vagyonelkobzás. Történik mindez egy olyan Európai Unióban, amely hazánkat kukoricán térdepeltette a háborítatlanul működő Klubrádió vagy éppen a felsőoktatási tanulmányi szerződések nagy horderejű ügyében. Nem Afrikában, nem Ázsiában, hanem a jogbiztonságáról ismert Európában konfiskálnak, a római jog alaptételeire fittyet hányva. Józan ésszel felfoghatatlan, amit az eurócsoport kiagyalt: úgy mentsük meg a ciprusi bankokat, hogy az ott elhelyezett, mintegy 70 milliárd eurónyi lakossági megtakarítás egy részét vegyük el. Így döntött a nagy hatalmú trojka is, amely előzőleg mindent megtett annak érdekében, hogy válsághelyzetet idézzen elő Cipruson.
Nem hiszem, hogy a sziget megosztása óta bárki is átkívánkozott volna a görög oldalról a török fennhatóságú területre, és lám, most akár még ez is megtörténhet. Cipruson elszabadult a pokol: a lakosság a pénzét mentené a bankokból, mert nem szeretné hagyni, hogy megtakarításainak jelentős részét elvegye a bank, és a pénze helyett kapjon egy papírfecnit, miszerint részvényes lett egy csőd szélén álló pénzintézetben. Csoda, hogy kígyóznak a sorok a bankok előtt? Kik azok a féleszű EU-vezetők, aki azt az egyszerű, kristálytiszta logikát nem értik, hogy ha egy bankból a betétesek egyszerre veszik ki a pénzüket, akkor az menthetetlenül összeomlik. Nemcsak Cipruson, hanem az egész világban.
És íme a trojka bűnlistája. Korábban az EU és az IMF döntött úgy, hogy a spekulánsoknak odavetett Görögország államadósságának felét elengedik. Amit azonban a nyugat-európai óriásbankok még elviseltek, abba a ciprusi pénzintézetek belerokkantak: az ország nyilvánvaló és érthető okokból kitett az anyaország felé, így az adósságleírás áldozatai ők lettek. Majd a hitelminősítők rúgtak bele Nicosiába, így került Ciprus is a bóvli kategóriába. Innen már csak egy lépés volt, hogy a nicosiai vezetés is a trojkához kényszerült. De ilyen őrült feltételekre senki nem számított. Hol van az uniós betétgarancia, ami elvileg 100 ezer euróig biztosítja az EU-n belüli betétek visszafizetését? És hová lett a hazánk esetében századszázalékra kalkulált kockázati tényező, amelyre hivatkozva még az uniós szavazati jogunk felfüggesztenék? Senkinek nem jutott eszébe az eurócsoport nagykutyái közül, hogy ha az egyik bajba jutott tagállamban nem biztosítják a banki megtakarításokat, akkor óhatatlanul tőkekiáramlás indul a kevésbé kockázatos országok felé? A válság egyszer már megmutatta: pillanatok alatt ezermilliárd eurók illantak el a perifériáról, amikor az államcsőd réme felsejlett. Mitől lenne ez most másképp?
Az EU demokráciadeficittel küszködő vezetése Ciprus esetében egy csapásra feláldozta a vagyonbiztonságot és a magántulajdon szentségét azért, hogy egy újabb országot igazgasson a bizottság és a valutalap. Mindössze egyetlen pozitívumról lehet beszámolni: az unió bölcs korifeusainak egyike, a hazánkat oly szigorú szemmel őrző Olli Rehn pénzügyi biztos a ciprusi válsághelyzet miatt lemondta mára tervezett budapesti útját. Legalább ennyi.
(Szabó Anna)
