Felvetését osztotta a Gyurcsány Ferenc jelölte Simor András is, hiszen, mint mondták, nincs ingyenebéd. Nem tudni, nekik ugyan mi számíthat szűk rétegnek, mindenesetre a nemzeti bank adatai szerint több mint egymillió háztartás tagja ennek az egészen szűk körnek. Durván három-négy millió lakos érintett, akár meg is hívhatnák egymást egy közös kávézásra, hogy megbeszéljék hasonló jellegű gondjaikat. Például azt a pár ezer milliárd forintnyi, devizában nyilvántartott tartozásukat, amit még vissza kell valahogy fizetniük a bankoknak, ha el szeretnék kerülni a kilakoltatást. De addig is, amíg Király Júlia asszony a nemzetközi sajtónak panaszkodik a távozásáig hátramaradó pár hónapjának megpróbáltatásairól, a parlament tegnap az árfolyamgát meghosszabbításával segített a szűk rétegen.
Mivel a ki tudja, hány platformból, pártocskából álló álbaloldal mindent megtett annak érdekében, hogy összezavarja a lakosságot a kormány devizahiteleseket mentő, illetve rezsicsökkentő intézkedéseivel kapcsolatban, először érdemes tisztázni, miért érheti meg sokaknak az árfolyamgát rendszerébe belépni.
Még három évig, de legkésőbb 2017 közepéig a frankban eladósodottak a napi árfolyam helyett 180, az euróhitelesek pedig 250 forintos állandó árfolyammal számolva törleszthetik a havi részleteket. Időt nyernek, és lehetőséget, hogy megtarthassák jelzáloggal terhelt ingatlanjukat addig is, amíg a második világháború utáni legmélyebb pénzügyi krízis véget ér. Ahogy Csaba László közgazdászprofesszor a minap fogalmazott: minden válságban az a jó, hogy egyszer véget ér. Reménykedjünk abban, hogy 2017-ben a jelenleginél kiszámíthatóbb nemzetközi gazdasági környezetben jobb eséllyel törleszthetnek a hazai adósok. A másik előny, hogy az aktuális és a rögzített árfolyam közötti különbséget egy olyan gyűjtőszámlán vezetik, amelynek kamatterhét zömében az állam és a bankok együttesen viselik.
A tegnap elfogadott hosszabbítás jelzi, hogy a bankok és a kormány között – a bankadó meghosszabbítása és a tranzakciós illeték emelése ellenére is – időközben olyan kapcsolat alakult ki, amely az egyenrangúságon és a bajok közös megoldásán alapulhat. Változtak az erőviszonyok: a pénzügyi felügyeleteket is bevonva közösen jegyzik az árfolyamgát lehetőségét hirdető kampányt is. Senkinek sem érdeke ugyanis a kilakoltatások elszaporodása, a bankok számára nem is elsősorban morális szempontból, hanem a könyveikben megjelenő behajthatatlan követelések miatt. Eddig a közel félmillió jogosult csaknem egyharmada kérte az árfolyamgátat, és május végéig még több tízezer család élhet a lehetőséggel. Ha mindehhez hozzáadjuk azt a 170 ezer családot, amelyek a sokat támadott végtörlesztéssel jutottak ki a devizacsapdából, és azokat, akik a Nemzeti Eszközkezelő segítségét vehetik igénybe, akkor már közel egymillió embert érintettek a mentőintézkedések. Nem is annyira szűk ez a réteg!
Lám, ilyen az, amikor a pénzügyi felügyelet, a bankszövetség és a gazdasági tárca együtt lép fel. Így, közösen 2007-ben a devizahitelezést azonnal le kellett volna állítaniuk, hiszen már a svájci jegybankból is ideszóltak, hogy nem tudja a kormány, mekkora bajba sodorja az országot. A Pénzügyi Stabilitási Bizottság akkori tagjai közül az egyiket azóta magas állami kitüntetésben részesítették, a másik ma is benn üldögél a parlament MSZP-frakciójában, a harmadik pedig talán éppen a külföldi befektetéseivel foglalatoskodik.
(Szabó Anna)
