A feladat, hogy a monetáris politika összes lehetséges eszközével ezeket az óriási veszteségeket valamiképp minimalizálják. Mert az nem járja, hogy az egyik oldalon minden forint állami kiadást megnézünk, a másik oldalon pedig számolatlanul ömlik ki a pénz az állami tulajdonú jegybankból. Nem lehet tovább önteni a pénzt a lyukas hordóba. Európa fejlettebb országaiban a központi bankok már évek óta új kottából játszanak, nálunk pedig minden megrekedt az „inflációs célkövetés” szintjén. Be kell látni, nem sikerült, és nem is szabad tovább erőltetni.
A magas alapkamatokkal csak a gazdaságnak ártottak – az infláció szinte meg sem rezzent, a bankok pedig nagyon jól jártak. Milyen érdekes, hogy amikor a polgári kabinet delegáltjainak szavazataival elkezdődött a kamatcsökkentés, az infláció is mérséklődött! Meg kell érteni: a válság előtti időknek vége, ezek az évek már soha nem térnek vissza. Ezért a gazdaságélénkítést szem előtt tartó, a magyar viszonylatokhoz alkalmazkodó, az eddiginél jóval rugalmasabb, és a más országokban jól működő, új jegybanki politikával lehet csak előrelépni.
Szabó Anna
