Nos, az időközben bekövetkezett váltás óta eltelt egy hónap enyhén szólva más képet mutat. A porcelánboltban nem tört össze semmi, csak a személyzet egy részét cserélték le. A nagyközönség előtt eddig zárva tartó üzlet – ahol a hátsó ajtón érkező bennfenteseket szívesebben szolgálták ki – ráadásul végre megnyílt a hazai cégek és polgárok előtt is. Az ünnepélyes boltavatóra – jelképesen – a monetáris tanács tegnapi rendkívüli ülésén került sor. Megszületett a jegybank növekedési hitelprogramja, amivel az új MNB máris többet tett az országért, mint Simor András hatesztendős vezetése alatt.
Méghozzá úgy, hogy nem kellett hozzá semmiféle unortodoxia. Matolcsyéknak ráadásul messzire sem kellett menniük az idehaza is hasznosítható jó példáért. Londonból származik az ötlet: a brit jegybank Funding for Lending – Tőkejuttatás a hitelezésért – elnevezésű programja szolgál mintául most Budapestnek. A Bank of England ezen keresztül igyekezett olcsó kölcsönhöz juttatni a szigetország kisebb vállalkozásait – sokuknak ez jelentette a mentőövet. Abban a városban vezették be sikerrel ezt a gazdaságélénkítő intézkedést, amelyet Simor András nagyon jól ismer: már a nyolcvanas években is dolgozott Londonban, és hamarosan itt folytatja pályafutását az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank (EBRD) egyik alelnökeként. S bár ezer szállal kötődik a brit fővároshoz, azt valamiért az eltelt években nem vette észre, hogy más szelek fújnak onnét. A Bank of England lépései pedig mutatták: tevékenyen és hathatósan is részt vehet a polgárok mindennapi gondjainak megoldásában egy uniós tagország jegybankját működtető vezetés.
Ez az üzenete és a jelentősége annak is, ami tegnap az MNB-ben történt. A három pillérből álló program készítői minden lehetőséget és körülményt alaposan figyelembe vettek a feltételek és a források összeállítása során. A Matolcsy-féle vezetéssel szemben már eleve kritikus elemzők sem tudtak most belekötni semmibe. Sőt éppen hogy a jegybank alaposságát és óvatosságát találták meglepőnek. Ami legfeljebb a saját negatív előítéleteik alapján nevezhető váratlan fejleménynek. S az új MNB-t folyamatosan támadóknak az sem lehet túl kellemes, hogy a meghirdetett program is egyértelműen cáfolta azokat a dogmaként terjesztett hittételeket, hogy a hazai jobboldalon nincsenek is olyan emberek, akik a gazdasághoz, a piac működéséhez valamelyest értenének, ezért kártyavárként omlik össze minden, amihez hozzáérnek.
Mindezzel szemben tegnap az történt, hogy – bár sokat fizettünk és böjtöltünk érte – végre lett egy olyan jegybankunk, amelyik a birtokában lévő jelentős pénzforrások egy részét a magyar kilábalás elősegítésére képes mozgósítani. Soha ilyen alacsony kamattal nem kínáltak még az elmúlt bő húsz évben hitelt a hazai cégeknek, mint amilyen termékek a program júniusi indulása után a piacra kerülnek majd. Nem akadt még senki, aki intézkedést hirdetett volna meg azért, hogy kiszabadítsa a vállalkozásokat is a devizahitelek csapdájából. A jegybanknál lévő kéthetes kötvények értékének csökkenése pedig azt szolgálja, hogy a bankok vigyék a piacra az ott parkoló pénzüket. Az MNB-nek eddig százmilliárdos veszteségei voltak abból, hogy a pénzintézeteknek busás kamatokat fizetett. Ez a világ véget ért. Most a magyar polgárok következnek.
(Nánási Tamás)
