A beadott program friss elemzései megdöbbentő képet festenek arról, mennyire kiszolgáltatott az ország a bizottságnak. Engedékeny lesz-e Brüszszel? Mit vesz nagyobb súllyal figyelembe? Vajon bízhatunk-e a megértésükben? Méltányolja-e a magyar lakosság erőfeszítéseit? A programmal egyébként elvileg minden rendben van: az államháztartás hiánya – mindenki nyugodtan aludhat! – a bűvös három százalék alatt lesz, bár eddig egyetlen közgazdásznak sem sikerült megfejtenie, miért pont ezt a számot jelölték ki annak idején, amikor az euróövezethez csatlakozás feltételeit megszabták. Mindegy, a lényeg, hogy teljesítenünk kell. Az, hogy nem lett végül Varga-csomag, ahogy azt oly sokan várták a balliberálisnak mondott médiumokban, nagyon sajnáljuk, biztos nagy csalódás lehet most az ellenzéki oldalon. Mert milyen jó lett volna ízekre szaggatni egy jó kis megszorítócsomagot! Sajnos most meg kell elégedniük azzal, ha intenzíven aggódnak, hogy megvalósulnak-e a programban leírt számok. Lesz itt mindenféle kétely választási költségvetésről, a tartalékok mértékéről és a kormány túlzott optimizmusáról. Ha lenne csomag, azt lehetne kifogásolni, ha pedig nincs, akkor azt, hogy bizony nagy szükség lenne egyre.
Miközben a lakosságot mindebből csak annyi érdekli, hogy minden erőfeszítésünk és pénzügyi fegyelem ellenére mégis lehet, hogy nem a számok alapján, hanem ismét érzelmi alapon döntenek majd az ország sorsáról Brüsszelben. Úgy, ahogy tették tavaly is, amikor még a magyar biztos, Andor László is amellett szavazott, hogy függesszék fel a hazánknak járó uniós források egy részét, és ne kerüljünk ki az ellenünk folyó eljárás alól. Hét lakat alatt őrizzenek minket, akármilyen kiegyensúlyozott büdzsét is tettünk le eddig az asztalra. Sőt, bár az idei évre is már rábólintott Brüsszel – ej, milyen szerencsénk van –, de az eljárás leállításához még a 2014-es forgatókönyvet is vizslatják. Vajon elég lesz-e az új konvergenciaprogram ahhoz, hogy levegyék az országot az uniós szégyentábláról? Véget érhet-e a 2004 óta tartó vesszőfutásunk, vagy tovább kell udvarolnunk a brüsszeli bizottságnak?
Csakhogy a kocka időközben fordult. A lakosságnak kezd elege lenni a könyörgésből és a megalázkodásból, mert az unió eddigi igazi nagy problémáinak válságkezelésekor láthatta, hogy a nagy tekintélyű bizottság mire alkalmas. Jelentjük, nem sokra. Annál jóval kevesebbre, mint amit az uniós állampolgárok elvártak volna. Talán idő lenne például Andor László tevékenységét is ugyanannyira górcső alá venni, mint amennyire ő merészel ítélkezni az ország felett. Andor lenne ugyebár a bizottság foglalkoztatáspolitikai biztosa, miközben soha nem látott szintre emelkedett a munkanélküliség az unióban Ha egy biztos megbízatása lejár, legfeljebb átül egy nagybank igazgatótanácsába, vagy kap egy újabb brüsszeli csinovnyikmunkát, de egy biztos: soha nem fog szembesülni azzal, hogy a választók miként értékelnék a munkáját. A tegnap bejelentett program legizgalmasabb része, hogy ma már a balliberális médiumok szerint is nem más, mint Matolcsy György menti meg majd a 2014-es költségvetést. Azzal, hogy jegybankelnökként olyan intézkedéseket jelentett be, amelyek mérséklik vagy akár le is nullázzák azt a 380 milliárd forintos veszteséget, amely még Simor András öröksége volt.
Sosem késő belátni a tévedést.
(Szabó Anna)
