Iránytű

Vannak olyan rendőrök, akiknek a fejében valami nagyon nincs rendben. Azoknak például, akik kihallgatása során halálra verték Bara Józsefet.

Az esetről készített részletes igazságügyi boncszakértői elemzésben leírtak olyan brutalitásról árulkodnak, ami amellett, hogy rettenetes és elfogadhatatlan, teljes mértékben érthetetlen is. Érthetetlen, mert irracionális. Vajon mi vezérelhette ezt a két rendőrt? Mi az oka, hogy ilyen állatias düh tört ki rajtuk? És ez hogyan homályosíthatta el tudatukat, hogyan olthatta ki a fejükben a lámpát, hogy rendőrökként különösen észnél kell lenniük, hiszen az erőszak indokolatlan alkalmazása a társadalmi bizalmat rengetheti meg.

Megrázóak az anyja kezei között lévő, félájult kislányról készült felvételek is. A kilencéves gyermek a Debrecen–Ferencváros meccs után lett rosszul a szurkolókra fújt könnygáz miatt. A rendőrök magatartása ebben az esetben sem érthető. Az országos rendőrfőkapitány által elrendelt vizsgálat megállapította, hogy a könnygáz bevetése szakszerűtlen és aránytalan volt. Alkalmazása nem állt arányban a szurkolói csoport magatartásával. Az intézkedés célja elérhető lett volna enyhébb kényszerítő eszközökkel vagy akár azok mellőzésével is. Vajon mi oltotta ki a fényt a könnygáz bevetésére utasítást adó rendőrparancsnok fejében? Aki feltehetően szintén pontosan tudta, hogy az erőszak monopóliuma és a társadalom érzékenysége miatt sokszoros ellenőrzés alatt kell tartania érzelmeit, indulatait, s hogy minden erejével arra kell koncentrálnia, intézkedése ne lépje át a törvények szabta korlátokat.

A két eset között ugyan óriási a különbség, ám van néhány azonos elemük is. Mindkettőben – ugyan eltérő mértékben, de – jelen van az egyébként védendő állampolgárokkal szembeni indokolhatatlan agresszivitás és brutalitás. Amelynek az indulatosság, de leginkább a rendőri mivolt súlyos félreértése az oka. Tudatlanság, amely bizonytalanságot szül, s amelynek következtében a határozottság értelmetlen és embertelen keménykedéssé fajult. De hasonlóság a két esetben az is, hogy a hibát a vezetők elismerték, s hogy a legszigorúbb felelősségre vonást bocsánatkérés is kísérte. (Bara József esetében a miniszterelnök példátlan gesztust tett, amikor egy szál virágot vitt az agyonvert ember sírjára.) Ami nemcsak a rendőrség, hanem az egész társadalom előtt iránytű. Ahogyan ezek hiánya is az.

Ezekből a példákból még érthetőbbé válik, hogy micsoda zűrzavart és bizonytalanságot okozott a rendőri fejekben és a közbizalomban 2006 ősze. Micsoda útvesztést jelentett a demokráciában, amikor jogszabályok áthágása lett a norma. Amikor az utcákon a kilőtt szemű, a rendőrségi folyosókon és az őrszobákban ököllel és gumibottal szétvert, meztelenre vetkőztetett és megkínzott emberektől nemhogy bocsánatot nem kért senki, de jogorvoslat helyett is csak egyre jobban megalázták őket. Amikor a társadalom jogszerűtlen és brutális végigverése miatt a rendőrök és vezetőik nem felelősségre vonást és büntetést kaptak, hanem kitüntetéseket osztottak nekik. És micsoda károkat okozott az is, hogy az emberi jogok mellett folyamatosan a hangját hallató liberális értelmiség megmondótagjai közül többekből nem felháborodást váltott ki e jogok lábbal tiprása, hanem épp ellenkezőleg. Az állampolgárok szenvedéseit figyelmen kívül hagyva, azokat letagadva védték ország-világ előtt a lelkiismeretlen, neoliberális és antidemokratikus hatalom embertelen gyakorlatát.

A rend és a törvényesség mára helyreállt, ezt a liberális kormány nem akarta vagy képtelen volt megtenni. Az esetek megítélése jogszerűvé vált, a törvénysértő rendőrök felelősségre vonása minden esetben azonos mércével történik. Na ez az az út, amiről többet nem szabad letérni. Mert csak ez tehet rendet végre mindenki fejében.

(D. Horváth Gábor)