Meglepő módon az Európai Bizottság meg se próbálta eltitkolni, mennyire őszintén aggódik az amúgy nagy érdekérvényesítő képességű gazdasági csoportok profitjáért. Ez felettébb sajnálatos és kiábrándító például a saját bankjukkal, energiaszolgáltatójukkal szemben sok tekintetben ma is kiszolgáltatott helyzetben lévő magyar embereknek. Brüsszel azt várja el a kormánytól, hogy „segítsen helyreállítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit elsősorban a pénzügyi szektorbeli tőkefelhalmozási képességének javítása révén, többek között a jelenleg az ágazatra rótt külön terhek csökkentésével”. Vagyis törölje el a bankokra kivetett különadót, folytasson olyan politikát, ami a bankok számára kedvező.
Azt javasolják, hogy fokozatosan szüntessük meg a szabályozott energiaárakat, de azért közben biztosítsuk a gazdaságilag kiszolgáltatott fogyasztók hatékony védelmét is. Vajon mi mással lehetne a fogyasztót védeni, ha nem hatósági ármegállapítással? De a leginkább figyelemre méltó kérés talán mégis az, hogy a kormány „állítsa helyre a külföldi közvetlen befektetők számára vonzó környezetet a szabályozási keret stabilabbá tételével és a piaci verseny elősegítésével”.
Gyanítható, hogy ilyen politika mögé sem jobboldali, sem baloldali politikai erő nem lesz képes még nagyon hosszú ideig jelentős társadalmi támogatást gyűjteni Magyarországon. Ha valamit megtanultunk az utóbbi három évben a brüsszeli vezetőktől, az éppen az, hogy senkire nem számíthatunk igazán, talán emiatt gondolják sokan úgy, hogy Magyarország most már ne akarjon annyira vonzó környezetté válni a külföldi befektetők számára. Most már inkább a hazai vállalkozások érdekében, a honi kreatív ötletek megvalósításához szeretnének sokkal erőteljesebb kormányzati támogatást látni. A mi érdekünk az, hogy a hazai kis- és közepes vállalatok versenyhátránya szűnjön meg végre-valahára. Közgazdász tudósaink is azt állítják, ebben a szektorban lehet leginkább munkahelyeket teremteni. Mi inkább nekik hinnénk, ha nem baj.
