Szemüveg

Van-e valakinek még kérdése? – hallhatták a sajtótájékoztató végén a görög tévé és rádió újságírói, majd összetekerték a kamerák kábeleit, kikapcsolták a diktafonokat azzal a tudattal, hogy az utolsó tudósításuk arról szól, hogy mostantól nincs munkájuk.

Költséget csökkent Görögország, hiszen már évek óta elköltött mindent, amije volt, s a 2600, közszolgálati médiánál dolgozó kolléga bére, valamint a társaságok működési költségei segítenek befoltozni a költségvetést itt-ott. Ezt nemcsak a most utcára kerülők érzik csúnya hazugságnak, hanem kívülről is borzasztóan bűzlik a történet. A tévé és a rádió bezárásával megspórolt összeg ugyanis nem segít semmin, de bebizonyítja a görög kormány hajlandóságát a költségvetés szigorítására.

Kinek illegeti magát Athén? Az IMF-nek, az EU-nak, az Európai Központi Banknak, a zord, szemüveges és karót nyelt könyvelőknek, akik számokat látnak, kiadási és bevételi oldalt. Az Európai Bizottság gyorsan levédte magát, s a meghökkentő görög lépést követően nyilatkozatot adott ki, mondván, ő nem kötelezte erre Görögországot, de tudomásul vette, hogy Athén így döntött. Minden lépés, amely a kiadási oldalt csökkenti, s a bevételi oldalt növeli, egyúttal nem veszélyezteti a régóta megkötött szerződéseket a szemüveges könyvelők országaival, tudomásul vehető. Minden ezzel ellentétes fejcsóválással fogadandó, s a költségvetési fegyelem betartására kell felhívni a figyelmet. Mindenki tudja, hogy nem kell a nagy és erős bátynak egy szót se szólnia, hogy kicsi öccse engedelmeskedjen. Tudja a kicsi, hogy mit szeretne a nagy, mit fog tudomásul venni, s mikor jön a pofon.

Görögországnak mostantól nem lesz közszolgálati médiája, pedig ez a közösségi lét egyik alapja. Lehet, hogy kevesen nézik, lehet, hogy gyenge a műsora, felkészületlenek az újságírói, remeg az operatőrök keze, de a létezése bizonyítja, hogy egy társadalomról van szó, nem csak ideiglenesen egymás mellett élő emberek összességéről. Persze nem feltétlenül tölti be szerepét, de ha nem létezik, mert külső hatalmak arra kérik az államot, hogy rúgjon ki nagyon sok embert a közszférából, az megkérdőjelezi a kormány elkötelezettségét az ország iránt, valamint az ország függetlenségét is. Főleg annak fényében nagyon furcsa a média kivégzése, hogy nemrég kiderült, az IMF szakértői roppant jól számolnak, de néha birkavese megnézését is szükségesnek tartják, hogy abból jósoljanak. Legalábbis erre utal az, hogy a görög mentőcsomag kiutalásakor többen tudták, Athén nem lesz képes teljesíteni a feltételeket, mégis, politikai okokból engedélyezték az eurómilliárdok kifizetését. Máig nem tudjuk, hasznos-e egyáltalán a nadrágszíj meghúzása, vagy csak egy kis csoport érdekeit szolgálja. Az erről vitázó közgazdászok viszont éppúgy lehetnek lobbisták, mint céges bérrabszolgák, akik függetlennek állítják be magukat.

A média megszüntetése nem az egyetlen súlyos döntés Görögországban, nem is az első, s nem is az utolsó, de talán a legillőbb szimbóluma a tragédiának. Eddig pénzt kaptak a tévések és a rádiósok azért, amit tettek. Mostantól forradalmár az az operatőr, aki nem teszi le a kamerát. Hosszú távon persze a forradalmárok nem győzhetnek, hiszen élni kell, pénzt kell szerezni, ruhát adni a gyerekre és kenyeret tenni az asztalra. Meg fogják szokni a görögök, hogy náluk nincs közmédia. Mivel a polgárháborút is meg lehet szokni, a média hiányát pláne meg lehet. Csak a szemüveges, karót nyelt, mosolytalan, külföldi könyvelők uralmát nem szabad elfogadni. Mert az ország nem részvénytársaság.

(Sitkei Levente)