A szocialisták már most sírnak, mi lesz velünk a válságkezeléssel csődöt mondott IMF nélkül: a józan meglátásairól elhíresült Józsa István már előre kataklizmát vizionál, de mindez érthető. Mindig is nehezükre esett az ország jövőjét egy nemzetközi megmondószervezet nélkül elképzelni: jó esetben ez a saját stratégia hiányát, rosszabb esetben pedig valami egész mást, színfalak mögötti háttéralkukat jelent. Mielőtt bárki esztelen kurucoskodást és választási blöfföt emlegetne, nézzük a tényeket: a szocialistának mondott neoliberális országvezetés 2008 novemberében mindössze két hétre (!) állt a fizetésképtelenségtől. Nem jutott volna nyugdíjra, közalkalmazotti bérekre, közvilágításra, hulladékelszállításra, semmire. Ekkor döntött úgy Gyurcsány Ferenc volt kormányfő, Veres János expénzügyér, Bajnai Gordon akkori gazdasági miniszter és Simor András, a jegybank előző elnöke, hogy jobb, ha mielőbb tárcsázzák Washingtonban az IMF számát. Valljuk be, sok választásuk nem volt. A kis Izland után hozzánk futott be a leghamarabb a valutaalap vonata, és ezzel egy újabb ketyegő bombát hagyott hátra az MSZP és a ma már megszűnt SZDSZ. Bizonyára puszta jóindulatból kérték úgy a fizetési moratóriumot, hogy az első törlesztés már a következő kormányra háruljon, és őket kizárólag a hitel elköltése érinthesse. És ha már ennyire rugalmas volt Dominique Strauss-Kahn igazgató úr (aki ma már inkább a szexuális molesztálás miatti bírósági büntetőpereivel van elfoglalva), beírtak a szerződésbe egy kirívóan rövid lejárati időt is, amely biztosította, hogy a Fideszé legyen a törlesztés minden nyűge, egyben dicsősége. Ezzel az elképesztően cinikus hozzáállással a magukat szocialistának nevezők az ország lakosságára óriási terhet raktak: a devizában történt eladósítást ugyanis egy szűken kigazdálkodható időponthoz kötötték.
Többek között ezért ugrott meg hazánk országkockázati mutatója, amely minden állam esetében azt veszi alapul, hogy milyen lejáratú devizahitelt mikor kell törlesztenie. Ez mutatja, hogy egy állam mennyire kiszolgáltatott a külföldi befektetők kénye-kedvének. És akik most azzal kábítják a népet, hogy az olcsó IMF-hitelt puszta kivagyiságból jó drága, új kölcsönnel váltjuk ki, azoknak erősen ajánlott az Államadósság-kezelő Központ adatsora. Itt láthatják, nemcsak számokkal, hanem a számukra egyszerűbben is értelmezhető grafikonon is, hogy a jegybanki alapkamat-csökkentéssel (amit Simor úrék körömszakadtáig elleneztek) mennyivel olcsóbbá vált az ország finanszírozása. Ők ezt soha nem merték volna megtenni, mert féltek a nemzetközi pénzügyi erők haragjától, de Matolcsy Györgyöt – úgy tűnik – nem ilyen fából faragták. Lehet, hogy 19-re húzott lapot, de bejött: az államadósságot ma négy százalékon, forintban (!) is finanszírozzák, szemben az IMF négy–hat százalékos euróhitelével (!). Sőt, járulékos eredményként a magyar hitelek is megfizethetőbbé váltak, még akkor is, ha ezzel nem a bankok járnak jól.
Nem baj, nem mindig nekik kell jól járniuk.
Szabó Anna
