Saját világunkat mi magunk alakítjuk, és e nem túl eredeti felismerésnek van most egy másik olvasata is. Az, hogy a vízilabdát leporolhatjuk, és visszahelyezhetjük arra a magas polcra, ahonnan, ha előbb nem, a londoni olimpia után levettük. Mert igaz ugyan, hogy legfeljebb tizen-egynéhány országban űzik komolyan, hogy egy budapesti pólós bálvány Bécsben anélkül végigsétálhat a Mariahilferen, hogy bárki felismerné, de mi dönthetjük el, hogy számunkra mi a becses, a felemelő, a meg- és összetartó erő.
Ha a földkerekségen csupán nálunk és Montenegróban pólóznának, e 8-7-es siker és kapusunk, Nagy Viktor bármely védése és gesztusa akkor is azt igazolná: földöntúli akarattal minden megvalósítható. Lehet, hogy valóban csak a földön túl, legalábbis nem földközelben, nem tíz centiméteres magasságban.
Valamivel feljebb, ott, ahol a győztesek világa kezdődik.
(Ballai Attila)
