Módszerváltás

Nagy baj, hogy a ma Magyarországán a férfiak közül még mindig nem sokan értik, nem akarják megérteni a nőket.

Megengedhetetlenek és elfogadhatatlanok a szexista és bárdolatlan megjegyzések a közéletben, amikor a jobboldalon ülő kormánypárti képviselő urak durva szavakkal akarják az ellenzékben helyet foglaló liberális hölgyekbe belefojtani a szót, ahelyett, hogy egyenlő feleknek tekintve őket, okos, nyitott és értelmes vitát folytassanak egymással, még ha nézeteik között áthidalhatatlannak tetszik is a különbség. És még akkor is, ha a felszólaló valótlan állításokkal provokál. Így aztán Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár sem tehetett volna olyan sérelmes megjegyzéseket a pár nappal ezelőtt lefolytatott parlamenti vitában, amit Szél Bernadett LMP-s képviselőhöz intézett, s amelyek miatt a politikus asszony joggal háborodott föl.

A parlamentben ülő politikus asszonyok őszintén és korszerűen válaszoltak a durvaságra és politikai oldaltól függetlenül ítélték el ezt a magatartást. A Fidesz külön is elnézést kért a kijelentésekért, de az államtitkár szintén pontosan érezte, hogy túllőtt a célon, és ugyancsak bocsánatot kért a képviselő asszonytól, aki elfogadta ezt. Igaz ugyan, hogy ez mobiltelefonon érkezett a sértetthez egy rövid, szöveges üzenet formájában, de ezt maga Szél Bernadett sem sérelmezte, mert észlelte, hogy az államtitkár előtte megpróbálta felhívni. A történetre tulajdonképpen pont kerülhetne, de láthatóan nem fog itt megállni. Felhánytorgatva más jobboldali férfiak által korábban tett sértegetéseket, már össze is állt a liberális koalíció. Az MSZP, az LMP, az Együtt–PM és a DK fölsorakoztak Szél Bernadett mögé az államtitkár fejét követelve, illetve azért, hogy a házelnök példás büntetéssel sújtsa Illés Zoltánt. Az eset miatt tudományos elemzések születnek a magyarok macsóságáról, a liberális sajtóban politológusok, szociológusok értékelik hosszan az országban lévő áldatlan állapotokat, amelyek szerintük egyértelműen levezethetők Illés Zoltán mondataiból. Talán mindezen körülményből is érzékelhető, hogy a balliberális oldal nem elégszik meg a bocsánatkérésekkel. Az eset számukra nem orvosolható, megbocsátás tőlük biztosan nem várható.

Szóval a nőkhöz való jobboldali hozzáállás nem megfelelő, rossz. A liberálisok kérlelhetetlensége azt jelzi, hogy számukra a megbánás nem megoldás. Márpedig a nők elleni fellépésekkel szembeni közmegegyezés fontos, ennek érdekében tehát talán módszert kellene váltani. Látható ugyanis, hogy vannak olyan esetek, amelyeket a liberális oldal teljes egyetértésben elfogad, beleértve Szél Bernadettet. Józsa István MSZP-s politikusról van szó, aki pár hónapja nem „csupán” sértegetett egy asszonyt egy parlamenti bizottsági ülésen, hanem fizikailag bántalmazta. Nem szexista vagy más macsó módon alázott meg egy kiszolgáltatott nőt, hanem egy bizottsági ülésen kialakult vita következtében mindenki szeme láttára megtépte a haját, amitől a szakértő fájdalmában felsikoltott. A kirívóan durva és egyedülálló eset a liberális pártok, az ezek parlamenti soraiban helyet foglaló nők és a liberális sajtó számára elfogadható, hiszen akkor sem vették-veszik elő Józsát, amikor a nők bántalmazása a reflektorfénybe kerül. Ezek szerint pedig nem sértegetni kell a liberális nőket, hanem vita esetén bokán kell őket rúgni, jó erősen megcsavarni a fülüket, orrukat, hátra tekerni a kezüket stb., mert ahogyan Józsa példája mutatja, számukra ez szóra sem érdemes. Ja, hogy a liberális módszer a kettős mércét elutasító, a minden esetben tiltakozó jobboldali nőknek és férfiaknak vagy a jobboldali sajtónak nem fog majd tetszeni? Bevezetését ezért mindenképp meg kell fontolni.

(D. Horváth Gábor)