Mert azzal már megbékéltem, hogy néhány megfáradt kisnyugdíjassal vagy enyhén lumpenizálódott utcámbélivel időről időre ölre menjek a budafoki kispiac enyhén lepukkant sörözőjében, amikor előveszik a „stadionok helyett inkább kőccsenek defibrillátorra!” mantrát, habár hazudok, mert a defibrillátor szó helyett valami dekódolhatatlan zagyvalék szokta elhagyni ilyenkor a szájukat.
Azt már nehezebben emészti meg a gyomrom, hogy egynémely gimnáziumi és közgázos cimborám is idegesít a közösségi hálón a magyar futball infrastrukturális fejlesztésére költött milliárdokkal, amely milliárdok befektetése szerintük az ablakon kidobott pénz. Végtére is ezek a srácok a hetvenes–nyolcvanas években még normális fickók voltak, nem is ostobák, pontosan tudom, hogy imádták és ma is imádják a futballt, csakhogy Orbán és a Fidesz gyűlölete náluk is mindent felülír, még a racionalitást is.
No de amikor egy spanyolul és angolul folyékonyan beszélő, életrajza szerint Valladolidban, Bécsben és Groningenben – tehát csupa-csupa olyan országban, ahol a futball szinte vallás – egyetemet látogató, viszonylag fiatal és messziről nézve intelligens, tanult ember süllyed le a szociális demagógia olyan mélységeibe, ahol most Mesterházy Attila búvárkodik, akkor csak nézek ki a fejemből, és bámulok a semmibe, hevesen kérdezgetvén önmagamtól: van ilyen?
Ha most eltekintünk attól az apróságtól, hogy az MSZP elnöke még a Gyurcsány Ferenc vezette Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium politikai államtitkáraként egy 2004. június 21-én elmondott parlamenti beszédében úgy nyilvánult meg, hogy „fontos kérdés [ ] annak a bizonyos stadionrekonstrukciós programnak a befejezése és további stadionkorszerűsítési program elindítása, hiszen Magyarországon jelenleg nincs, és a stadionrekonstrukciós program lezárásával sem lesz UEFA-licences stadion. Elképzeléseink szerint nagyon fontos, hogy 3-4-5 ilyen stadionnal rendelkezzen Magyarország, ezzel ki tudjuk szolgálni a futball számára fontos létesítményeket”, nos, ha még ettől a csekélységtől eltekintünk is, hogyan beszélhet felelős magyar politikus az ifjúság lesújtó fizikai állapotának javításában kulcsfontosságú szerepet betöltő sportlétesítmények fejlesztéséről úgy, mint az ablakon kidobott pénzről?!
