A brit mintát követő csomagban a jegybank kamatmentes hitelt nyújt a kereskedelmi bankoknak, hogy hazai vállalkozásoknak jövő év végéig adják tovább hárommilliótól hárommilliárd forintig, akár tíz évre, két és fél százalékos kamatért. Az ellenzék szerint mindez csupán „két csepp a sivatagban”, amely némi kommunikációs zavart mutat, mivel az első körben meghirdetett 750 milliárd forintos csomagról még azt írták, hogy „három csepp a sivatagban”. A tanácstalanságuk bizonyos szempontból érthető. A baloldalnak nevezett neoliberális szövetségnek ugyanis egyáltalán nincs programja, ezért – úgy tűnik – a következő hónapokban is maradnak a szobordöntögetős, Orbán-gyalázó performanszoknál. Pedig már Medgyessy Péter is figyelmeztetett a múlt héten, „kéne valami program, nem elég, ha valaki csak tagad”.
Hát igen. Kéne nagyon, de nincs. A bankadó és a multikat terhelő válságadók csökkentésén és a lakosságot sújtó ingatlanadó bevezetésén kívül eddig egyetlen épkézláb gazdasági ötletet sem hallottunk a Mesterházy–Bajnai-párostól, a Gyurcsány-pártnak pedig már nem is kell semmiféle tervet írnia, elég, ha a választások előtt egy nappal könnyesen összeborulnak a volt párttársakkal. Egyébként pedig kik is írnák a programot? A szocialistákat a mai napig a volt MSZMP-s káderek képviselik a gazdasági szakbizottságokban: a trükköző Veres János, a hadügyekhez sem értő Szekeres Imre és a zsurki vodkagyáros Baja Ferenc. És ki ne felejtsük a veterán Kovács Tibort (ő a gazdasági szakbizottság alelnöke), aki hétfőn annyi badarságot hordott össze öt perc alatt a jegybank és a pénzügyi felügyelet apropóján, hogy még Török Zsolt szóvivő is megirigyelhetné. Eszerint a pénzügyi és a monetáris politika is rossz, nem kicsit, hanem nagyon. Elhibázott a kamatcsökkentés, mert bár a magyar vállalkozók kétségkívül sokkal olcsóbban kaphatnak hitelt, de a bankok nem járnak elég jól. És nem tetszik nekik a jegybanki élénkítőcsomag, az államadósság-csökkentés, az 1,2 millió embernek járó családi adókedvezmény, a munkahelymegőrző akcióterv, sőt, a Nemzetközi Valutaalapnak sem kellett volna előtörleszteni.
Rendben, de mit javasolnának helyette? Az üres képbe már jó néhány héttel ezelőtt beúszott Surányi György mint a neoliberális baloldal megmondóembere, akinek nyilván sok szabadideje van, amióta a CIB Bankot már nem ő irányíthatja. A múlt héten közölt banki mérlegek alapján nem is nehéz megfejteni, miért: a CIB tavaly elnyerhette a legveszteségesebb hitelintézetnek járó aranyérmet, 127 milliárdos (!) éves mínusszal. (Nem baj, mert van most sok bedőlt szállodájuk, igaz, ez amúgy nem számít klasszikusan banki tevékenységnek ) Program híján járja az országot a szakmailag már régen leírt Surányi (aki annak idején elpasszolta a jegybank aranykészletét, és mintha még mindig nem lenne világos a szerepe a CW Bank-botrányban), és elmagyarázza, mennyire nem jó itt ma semmi sem. És tényleg nehéz lehet, amikor bankárok írnák a szociális, baloldali programokat. Nem véletlen, hogy a minap Oszkó Péter is szomorúan jelezte: a maga részéről már nem is akar miniszter lenni.
A program hiánya a válasz arra, miért ilyen alacsony a kampányszínvonal, miért kell Dopemant és hungarocellszobrokat bevetni csodafegyverként, miközben a „szakértői” vezetés teljes foglalkoztatottságot és nyugdíjas-paradicsomot ígérget.
Szabó Anna
