Különösebb meglepetést az sem okozhat, hogy a politikai szereplők – a tegnapi megszólalások alapján legalábbis – egészen eltérően ítélik meg a javaslat tartalmát. A kormányoldalon a kis keresetűek adótörvényeként emlegették az indítványt, az ellenzék köreiből pedig a legkülönfélébb kritikák hangzottak el, köztük az, hogy a kabinet a saját maga által bevezetett megszorításokon enyhít mostani lépésével.
Az adóügyi előírások – mint annyi más – számtalan szemszögből vizsgálhatók, éppen ezért – kiindulópontként – érdemes felidézni, mi is szerepel az őszi javaslatban. Az előterjesztés legfontosabb eleme a családi adókedvezmény kiterjesztése. Eszerint a jövő évtől nemcsak a szülő személyi jövedelemadóját csökkentheti a rendelkezés, hanem az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot is. A lépés okaként felidézhető: egy gyermek után havi tízezer, kettő esetén húszezer, három vagy több gyermeknél pedig gyermekenként 33 ezer forint adócsökkentést kínálnak a 2011 óta élő szabályok. Az összegek nagyságát jól jelzi, hogy sokan nem tudták teljes egészében érvényesíteni a kedvezményt, egyszerűen azért, mert kevesebb személyi jövedelemadót kellett volna fizetniük, mint amennyi enyhítés megillette őket. A kormány ezért döntött úgy, hogy a jövőben a járulékokból is leírható az összeg, így a családok döntő részének közterhe – a gyermekek számától függően – valóban havi tízezer, húszezer, 99 ezer forinttal vagy még többel csökkenhet. Mindezeken túl talán érdemes szóba hozni azt is, hogy a kedvezményes szabályok idén, tavaly és 2011-ben is évente nagyjából 180 milliárd forintot hagytak a legálisan munkát vállaló szülőknél. Hozzátehetjük ehhez, hogy az összeg – az őszi adójavaslat kiterjesztő paragrafusai nyomán – jövőre körülbelül 230 milliárd forintra növekedhet.
A családi adókedvezmény hatásainak értékelésekor, vagy az esetleges kritikák megfogalmazásakor a számszaki szempontokon túl az utóbbi időben persze más tényezők is felvetődtek. Egyesek az adóügyi átalakítások egészét tartották sérelmesnek, mások pedig azt tették szóvá, hogy miért csak a családosok kapnak ilyen segítséget az adórendszertől. Megint mások úgy vélekedtek: pusztán havi pár ezer, esetleg pár tízezer forintért senki sem szánja rá magát gyermek, esetleg újabb gyermek felnevelésére. A közteherenyhítés ellenérveként némelyek azt hozták fel, hogy az intézkedés nem oldja meg a demográfiai gondokat.
Kétségtelen, hogy a népességcsökkenés megállításához a szociális ellátórendszer fejlesztésétől az oktatás színvonalának emelésén át a közbiztonság javításáig számos kormányzati lépés szükséges. Az sem lehet vitás, hogy a gyermektelen személyek anyagi helyzetén nem segít a gyerekkedvezmény – igaz, nekik nem is kell viselniük a kiskorúak nevelésének némelykor kiugróan nagy költségeit. Nyilvánvaló továbbá, hogy az adócsökkentő megoldással azoknak sem lesz könnyebb, akik feketén vállalnak munkát, és zsebbe kapják a fizetésüket.
Mindezek mellett azonban azt is kár tagadni, hogy gyerekek nélkül nincs jövő. Helyesen pedig az cselekszik, aki a jövőre összpontosít.
(Jakubász Tamás)
