A Gonosszal szemben a Jót megtestesítő birodalom imázsa az évek múlásával sem nagyon kopott. A nagy ellenfél padlóra küldésével Washington osztotta a pénzt és a jogokat a világban, terjesztette a demokráciát, s nem utolsósorban ápolta a hírnevét. Ha kellett, jutalmazott, ha úgy gondolta, büntetett. Közben a fogyasztáson és a kultúrán, brandeken és filmeken keresztül, az úgynevezett puha erő eszközeivel fényezte, tartotta fenn ezt az álmot. Az európai politikusok pedig rohantak a Fehér Házba, hogy megerősítsék legitimációjukat, s tették le felajánlásaikat az egypólusú amerikai világrend oltárára. Ki-ki lehetőségei szerint, de elküldte katonáit Iraktól Afganisztánon át Líbiáig mindenhová, hogy ezzel is hitelesítse a „nagy testvér” világot maga alá gyűrő törekvéseit. Sőt, akik még mindig kényszeresen a Gonosztól rettegtek, azok még arra is megkérték a Pentagont, hogy frissen szerzett szuverenitás ide vagy oda, ugyan hozzon már katonákat és rakétákat országukba.
S mint a birodalmakkal ilyenkor lenni szokott, a zeniten megszédülnek, és beleszeretnek saját nagyságukba és végtelennek tűnő lehetőségeikbe. Amerikánál ifjabb Bush alatt szakadt el végleg az idő fonala, s veszett el a kapcsolat a realitással. Ezen a helyzeten pedig már Hollywood sem segíthetett. Amerika visszavonhatatlanul megindult a morális lejtőn. A mostani lehallgatási botrány is a hanyatlás egyik szimptómája. A rendszer ugyanis már repedezik, egyre rosszabbul zár, miközben meg-megszólal a lelkiismeret, megjelennek az őrület tombolására kellemetlenül emlékeztető Szaharovok. Jól érzékelte ezt Obama, akit jellemző módon pár megnyugtató szép mondatáért azonnal Nobel-békedíjjal jutalmazott a világ. Ebben a gesztusban nemcsak a vazallusok végtelen lojalitása volt benne, hanem a régi szép álom megőrzésének a vágya is. Ez a vágy pedig olyannyira erős, hogy még a pofonok sorával megalázott Európa vezető hatalmának első embere is csak akkor emelte fel kissé a hangját és a telefont, amikor kiderült, őt is lehallgatták. Merkelt az sem nagyon zavarja, hogy szövetségesei nemcsak megfigyelik, de a szemébe is hazudnak. Obama a nyáron ugyanis azt mondta Berlinben, hogy az Egyesült Államok nem sérti meg a német törvényeket. Majd a botrány terebélyesedésével még az elmúlt napokban is csak azt hallhattuk bocsánatkérés helyett a washingtoni illetékesektől, hogy Amerika csak azt tette, ami a dolga, s ezzel is csak az érdekeit védi, míg végre John Kerry azért nagy nehezen csak elismerte, hogy az NSA túl messze ment.
Igen, az Egyesült Államok csak az érdekeit védte, mint ahogy azt tette annak idején a Szovjetunió is. Átgázolva mindenen és mindenkin. Sokáig azt hittük, hogy csak az előző rendszer lépett át minden morális határt, mára azonban kiderült, hogy erre a demokratikus hatalmak is képesek. Ideje tehát felébredni, s mivel mint látjuk, még a szövetségesekben sem bízhatunk maradéktalanul, az álmodozás helyett inkább saját magunk megerősítésére kell koncentrálni. Ez biztosíthatja ugyanis legjobban az érdekek védelmét. A világ bizony ilyen! Tudtuk ezt, mégsem nagyon akartuk elhinni. Hiszen mégiscsak jó álmodozni! Egy illúzióval azonban megint szegényebbek lettünk! Kár!
(Stier Gábor)
