A Gonosszal szemben a Jót megtestesítő birodalom imázsa az évek múlásával sem nagyon kopott. A nagy ellenfél padlóra küldésével Washington osztotta a pénzt és a jogokat a világban, terjesztette a demokráciát, s nem utolsósorban ápolta a hírnevét. Ha kellett, jutalmazott, ha úgy gondolta, büntetett. Közben a fogyasztáson és a kultúrán, brandeken és filmeken keresztül, az úgynevezett puha erő eszközeivel fényezte, tartotta fenn ezt az álmot. Az európai politikusok pedig rohantak a Fehér Házba, hogy megerősítsék legitimációjukat, s tették le felajánlásaikat az egypólusú amerikai világrend oltárára. Ki-ki lehetőségei szerint, de elküldte katonáit Iraktól Afganisztánon át Líbiáig mindenhová, hogy ezzel is hitelesítse a „nagy testvér” világot maga alá gyűrő törekvéseit. Sőt, akik még mindig kényszeresen a Gonosztól rettegtek, azok még arra is megkérték a Pentagont, hogy frissen szerzett szuverenitás ide vagy oda, ugyan hozzon már katonákat és rakétákat országukba.
S mint a birodalmakkal ilyenkor lenni szokott, a zeniten megszédülnek, és beleszeretnek saját nagyságukba és végtelennek tűnő lehetőségeikbe. Amerikánál ifjabb Bush alatt szakadt el végleg az idő fonala, s veszett el a kapcsolat a realitással. Ezen a helyzeten pedig már Hollywood sem segíthetett. Amerika visszavonhatatlanul megindult a morális lejtőn. A mostani lehallgatási botrány is a hanyatlás egyik szimptómája. A rendszer ugyanis már repedezik, egyre rosszabbul zár, miközben meg-megszólal a lelkiismeret, megjelennek az őrület tombolására kellemetlenül emlékeztető Szaharovok. Jól érzékelte ezt Obama, akit jellemző módon pár megnyugtató szép mondatáért azonnal Nobel-békedíjjal jutalmazott a világ. Ebben a gesztusban nemcsak a vazallusok végtelen lojalitása volt benne, hanem a régi szép álom megőrzésének a vágya is. Ez a vágy pedig olyannyira erős, hogy még a pofonok sorával megalázott Európa vezető hatalmának első embere is csak akkor emelte fel kissé a hangját és a telefont, amikor kiderült, őt is lehallgatták. Merkelt az sem nagyon zavarja, hogy szövetségesei nemcsak megfigyelik, de a szemébe is hazudnak. Obama a nyáron ugyanis azt mondta Berlinben, hogy az Egyesült Államok nem sérti meg a német törvényeket. Majd a botrány terebélyesedésével még az elmúlt napokban is csak azt hallhattuk bocsánatkérés helyett a washingtoni illetékesektől, hogy Amerika csak azt tette, ami a dolga, s ezzel is csak az érdekeit védi, míg végre John Kerry azért nagy nehezen csak elismerte, hogy az NSA túl messze ment.
