Csak egy kicsi szelete ez Nelson Mandela tevékenységének, de rendkívül jelentős lélektani pillanatban cselekedett nagyon jót, politikailag és emberileg egyaránt. A rögbi ugyanis a fehérek sportja volt, a springbok-gazellát csak fehérek viselhették büszkén mellkasukon. Mandela viszont gesztust tett az egykori uraknak, s a világbajnokság megnyerésével valódi államférfiként viselkedett a korábbi ügyvéd, aki akkor már fél éve az ország első fekete bőrű elnöke volt.
Nelson Mandela, a xhosa nemzet királyi családjának tehetséges sarja Rolihlahla Mandelaként született az Egyesült Királyság által irányított Dél-Afrikai Unióban, és semmi reménye nem lehetett arra, hogy részt vehessen az ország politikájában, legfeljebb saját nemzetét irányíthatta volna több-kevesebb sikerrel. A fiatalember azonban igen hamar kapcsolatba került a britek ellen küzdő kommunistákkal és a fehér uralom ellen küzdő feketékkel, s lelkes aktivistává vált.
A negyvenes évektől kezdve folyamatosan járta a bíróságokat, ahol azért fogták perbe, mert egyenjogúságot követelt a feketéknek, márpedig ez a Nemzeti Párt 1948-as hatalomra kerülésétől 1990-ig teljesen elképzelhetetlen volt. 1961-ben kikiáltották a független Dél-afrikai Köztársaságot, amitől akkoriban nagyon sokat vártak a feketék és a kommunisták, de semmi sem változott, csak már nem a britek határoztak a sorskérdésekben.
Mandelát az 1964-ben befejeződő Rivonia-perben az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) más vezetőivel együtt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, mivel éveken át összesen 221 cselekedettel megpróbálták megdönteni a rendszert a vád szerint. Köztük volt az Umkhonto we Sizwe, a Nemzet Lándzsája nevű fegyveres csoport létrehozása, amelynek merényletei nagyjából 230 ember halálát okozták, főként fekete civilekét. Mandelát bebörtönzése megakadályozta, hogy kommunista hősi halott legyen, 27 évet töltött rácsok mögött, azaz legaktívabb időszakában egy cella lakója volt.
Az ANC vezetőjét az idők szavára hallgató dél-afrikai államfő, Fredrik Willem de Klerk engedte szabadon 1991-ben, egyúttal engedélyezte a párt működését, keresztet vetve az apartheidre, a fehér Dél-Afrikára, a fél évszázados, végtelenül erkölcstelen kísérletre, s 1994-ben már olyan választásokat tartottak, amelyen a feketék pártjai is elindultak. Nem lepett meg senkit, hogy az ANC azonnal óriási fölénnyel megnyerte a választásokat, Mandela neve magában hordozta a sikert, de a jövőt tekintve nem igazán megnyugtató a Mandela-féle Dél-Afrika politikai helyzete. A Tata nélkül az ANC olyan, mint a rögbimez gazella nélkül, márpedig a pártban senki sincs, aki Mandela örökségét átvehetné, és méltó módon folytatná.
De Klerk elég bátor volt ahhoz, hogy önkéntesen lebontsa az erkölcstelen rendszert, Mandela pedig ahhoz, hogy a fehérek ellen nem indult bosszúhadjárat. Mandela maga volt a szivárványnemzet lelke, aki tartást adott az összes dél-afrikainak bőrszíntől függetlenül. Halálával egy kicsit megfakult a szivárvány.
