Putyin foglya

Vlagyimir Putyin most sem hazudtolta meg önmagát.

Az elnöki kegyelem időzítése tökéletes. Politikai értelemben azért, mert a Hodorkovszkij mellett a Pussy Riot tagjait vagy a Greenpeace aktivistáit is érintő kegyelem komoly adukat vesz ki az emberi jogokat sokszor csak nyomásgyakorlásra használók kezéből. S ez a szocsi olimpia közeledtével különleges fontossággal bír. Ráadásul karácsony közeledtével a keresztény világ az átlagosnál is fogékonyabb a megbocsátás gesztusára, amelyet csak erősítenek az emberiességi szempontok, jelen esetben az, hogy a bűneiért vezekelt fiú meglátogathassa beteg szüleit. A hatalom számára ugyanis nemcsak a megbocsátó erő kiemelése, hanem a vezeklés motívuma, ezáltal a bűn beismerése is elengedhetetlenül fontos, amit a külvilág szemében a kegyelmi kérvény jelenít meg. S Hodorkovszkijt nemcsak idős anyja romló egészségi állapota késztethette átgondolásra, hanem az utóbbi hónapokban egy lehetséges harmadik Jukosz-ügyről keringő hírek is. Az orosz elnök egyik legádázabb ellenségének tartott oligarcha tehát nem volt abban a helyzetben, hogy mártírként harcoljon igazáért, amelyet egyébként az európai bíróság sem támasztott alá.

Mert az olajmágnás tíz évvel ezelőtti elítélésével nem az volt az igazi gond, hogy ártatlanul bűnhődik. A vadkapitalizmus lázában meggazdagodó Hodorkovszkij ugyanis bőven sértett törvényt, s ezen az a tény sem változtat, hogy hatalmas vagyonának felhalmozásához a komszomolista kapcsolatok mellett szükség volt a kreativitásra, az elvitathatatlanul kiváló üzleti érzékre is. A fő probléma vele az, hogy miért nem ülnek hasonló módon börtönben azok az oligarchák is, akik hozzá hasonlóan nemcsak erkölcsileg, de a törvény alapján is elítélhetők. S alighanem Hodorkovszkij sem került volna rács mögé, ha nem rúgja föl a Putyin hatalomra kerülése után az oligarchákkal kötött alkut, s a homályos módon szerzett milliárdokat nem próbálja politikai tőkévé konvertálni. Csakhogy az addig a háttérben csendben meghúzódó mágnást megzavarta a rengeteg pénz, s egyéb inspirációk híján Oroszországot akarta megváltani. Természetesen a saját képére formálva, amibe a liberális elvek mellett az is bőven belefért, hogy dollárokon megvegye a fél dumát, így alakítva frakcióját, a Kína felé épülő olajvezetéket pedig az amerikai ExxonMobil kezére játssza.

S igen, politikailag motivált döntés volt, hogy Putyin ezt nem engedte. Azt pedig mindenki tudta, az ügyészségnek nem kell sokáig Hodorkovszkij múltjában turkálnia, hogy törvénysértésre leljen. A Jukosz sorsa figyelmeztető volt az Oroszországot a szakadék, a szétesés szélére lökő oligarchák számára is, és a jelek szerint megértették a leckét. S mint látjuk, a börtönt elhagyva maga Hodorkovszkij sem a Kreml előtti tüntetést kezdte el szervezni. A döntés egyértelmű jele annak, a hatalom érez annyi erőt magában, hogy gesztust gyakorolhasson. Ráadásul azzal is tisztában van, hogy az ellenzék ikonikus alakja politikai hulla, s képletesen szólva továbbra is Putyin foglya.