Nézzük meg, hogyan tette ezt Simor András, miután 2008-ban a Nemzetközi Valutaalap karjába döntötte az országot Gyurcsány Ferencék kormányzása. Az MNB akkori elnöke a kiszivárgott hírek szerint éjt nappallá téve dolgozott, hogy mielőbb létrejöjjön a szerződés a kölcsönről. Miután abban a helyzetben túl sok választása nem volt az országnak, Simor András talán nem is tehetett mást.
Ma már az is bebizonyosodott, a jegybankelnök olyan buzgón védte hazánkat az összedőléstől, hogy 2008 novembere és 2010 augusztusa között egy híján kilencszáz e-mailt küldetett a Nemzetközi Valutaalapnak. Az elektronikus levelek a Magyarországon működő pénzintézetek egyedi és szigorúan titkos adatait tartalmazták a különböző banki ügyletekről. Mindezt úgy tették, hogy előzetesen elfelejtették erről értesíteni az érintett bankokat.
Az ügyben nyomozás indult, majd a Nemzeti Nyomozó Iroda megállapította: jogosulatlanul repkedtek ki az MNB-ből az információk. Nagyon úgy tűnik, Simorék üzleti titkokat sérthettek. A banki adatok átadásával kiszolgáltatottá tették a magyar pénzügyi közvetítőrendszert. Ez pedig akár az ország és a pénzintézetek elleni spekulációra is lehetőséget teremthetett volna. Reméljük, nem történt ilyen.
A stabilitás fenntartásáért és erősítéséért azonban akkor sem könnyű hálát mondani a jegybank előző vezetésének, amikor még búcsúzul 203 milliárd forintos veszteséget terveztek a 2013-as évre az MNB-nek. Na, bumm, kecmeregjen ki ebből az új irányítás, legfeljebb nem csökken három százalék alá a költségvetési hiány. A jegybank veszteségéért ugyanis az államnak kell helytállnia. Ez azt a kockázatot rejtette magában, hogy az Európai Bizottság mégsem szünteti meg a Magyarország ellen 2004-ben elindított túlzottdeficit-eljárást.
Nem csak emiatt marad emlékezetes Simor András elnöksége, még akkor sem, ha a ciprusi cégügyéről egy szót sem ejtünk, az ugyanis legfeljebb a hitelességét tépázta meg a korábban adóelkerülési tanácsadással foglalkozó szakembernek. Sokkal többet ártott, hogy 2012 őszéig mesterségesen magasan tartották az alapkamatot. Ez egyes vélemények szerint több száz milliárd forintnyi kárt okozott az országnak. Király Júlia akkori alelnök még 2012 áprilisában is emelni akarta a hét százalékon álló kamatot. Egyebek között így küzdöttek ők az infláció ellen, igaz, a pénzromlás mértékét így sem tudták kellően féken tartani.
Lám, most történelmi mélyponton, három százalék alatt az alapkamat, az infláció pedig eltűnt. Mondhatni erre, hogy ez a rezsicsökkentésnek köszönhető. Ettől még az MNB új vezetése meg merte tenni, hogy lépésről lépésre tovább vigye a kamatcsökkentési ciklust. Az ország nem dőlt össze, nem menekülnek a befektetők. Simorék azt sem tették meg, hogy a lehetőségekhez képest ösztönözzék a befagyott hitelezés újraindulását és ezzel serkentsék a gazdasági növekedést. Mindezekkel együtt nem kell attól tartani, hogy nincs, aki felnézzen Simor András ténykedésére.
Felcsuti Péter, a bankszövetség volt elnöke, aki szabadidejében előszeretettel gyűjt Bajnainak támogatókat, azt írta tavaly a Magyar Narancsban, hogy Simor András emelt fővel távozhat a jegybank éléről, „mi pedig szorongva találgatjuk, ki és mi jön utána”.
Nos, azóta tudjuk, hogy ki és mi jött, az eredményeket látva pedig bízhatunk abban, hogy Felcsuti Péter szorongása is a múlté, akárcsak a magas alapkamat.
