Tetszik, nem tetszik (nem tetszik – a szerk.), az idei esztendőt alighanem meghatározza a hetedik szabad országgyűlési választások tisztasága megkérdőjelezéséhez kapcsolódó vita. Míg Áder János köztársasági elnök az új év első perceiben a hazaszeretet szavát írta 2014 még üres, fehér lapjára, a balliberális ellenzék szócsövei a tisztátalan választás gyanújának témájával indítottak.
Nincs ebben semmi meglepő. A rendszerváltás egyik nagy pártját, az SZDSZ-t társaival együtt kitartó, szívós munkával a semmibe navigáló Magyar Bálint bolsevik kipárolgású decemberi téziséhez kiválóan illeszkedik ez az akció. Ha már az úgynevezett demokratikus ellenzék különböző pártjai, szervezetei nem képesek hiteles, összehangolt szakpolitikai elképzeléseket felmutató programmal alternatívát nyújtani az Orbán-kormánnyal szemben, marad a volt oktatási miniszter receptje. Teljes összefogás (erre még várni kell), mindent alárendelve a hatalom megragadása, a kormány legyőzése céljának. Ehhez pedig a tavaszi választást úgy kell beállítani, hogy az nem egy konszolidált demokrácia szokásos eseménye, a parlamenti váltógazdaság megszokott rendjébe illeszkedő eljárás, hanem annak tétje maga a demokrácia. Egyenesen következik ebből, hogy a küzdelmet a Jó és a Rossz; a demokrácia, a parlamentarizmus, a szabadság, a jogállam hívei, illetve a „tekintélyelvű maffiaállam” szörnye, a szabadság és a demokrácia ellenségei vívják egymással. Logikus, hogy ebben a harcban minden eszköz megengedett – a cél szent, a tét hatalmas –, érdektelen ilyenkor olyasmivel pepecselni, mint szakpolitikai elképzelések összecsiszolása. Valahogy legyőzni Orbán Viktort, a többit majd meglátjuk – ez az igazi ellenzéki program.
És ezen a lejtőn nincs megállás. Egy nem demokratikus hatalomtól eleve nem várható el, hogy tisztességes, szabad választásokon méresse meg magát. Ezt az üzenetet kell most a „demokratikus ellenzéknek” és sajtójának sulykolni a voksolásig és tovább. Ezért riogatja az egyik lap a külhoni magyar szavazók tömegeivel az olvasóit, míg a másik ezért tálalja oly ravaszul a szenzációsnak a legkevésbé sem nevezhető hírt, miszerint a parlamenti választás lebonyolítását nemzetközi megfigyelők, jelesül az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) delegáltjai ellenőrzik majd. A kormánynak is ez az érdeke. Csakhogy a Népszabadság felidézi a jelen állás szerint következmények nélkül elhalt Tavares-jelentést, amely az új magyar választójogi rendszert is kóstolgatta. Állítólag felvetődött egy olyan szoros nemzetközi választási ellenőrzés lehetősége is, amelyet konszolidált uniós államok esetében nem, inkább Grúzia vagy Ukrajna esetében szokás alkalmazni.
Ezen a ponton érdemes leszögezni: azon túl, hogy a választójogi rendszer kialakítása az alkotmányhoz hasonlóan tagállami hatáskör, az EU hivatalosan a parlamenti kétharmad által megszavazott választójogi átalakítás ellen nem emelt érdemi kifogást. Nincs olyan eleme a magyar szabályozásnak, ami megkérdőjelezné a választás szabadságát, tisztességét, ami miatt józan ésszel bárki is a féldemokráciák, autoriter rendszerű országok közé sorolhatná hazánkat.
Ha mégis különös figyelem övezi majd az idei választást, annak okai máshol keresendők.
