Nem az ő hibája, hogy nem sikerült, hiszen a labda nem a parlament térfelén pattog. Befektetői támadás alatt áll most a hazai valuta, aminek célja a magasabb hozamok, a kamatemelés kiharcolása. S mindez egy tengerentúlról indult nemzetközi vihar része, ami már hónapokkal ezelőtt látható volt. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed a múlt év végén megkezdte a kivonulást a kötvénypiacokról, fokozatosan zárja el azóta a pénzcsapot. A spekulánsok pedig ennek hatására elkezdték kivonni a forrásaikat a sérülékenyebbnek ítélt piacokról, amelyek közé – a török vagy a dél-afrikai mellett – a magyart is odasorolják. Arra a kérdésre pedig, hogy az államadósságunk finanszírozását is szolgáló külhoni pénz a jelenlegi feltételek között is visszatér – netán itt marad –, vagy több profitot kell a befektetőknek fizetnünk ezért, néhány héten belül biztosan választ kapunk.
Azt talán ma már senkinek sem kell magyarázni, hogy a háromszáz forintnál jóval drágább euró – mint a mostani – senkinek sem jó. Hogy mást ne mondjunk, drágul a benzin, borul a költségvetés kamatkiadásokra félretett kerete, és a devizahitelesek sem lehetnek boldogak az uniós pénzzel szinte párhuzamosan emelkedő – jelenleg éppen kétéves csúcsot döntő – svájcifrank-árfolyamtól. A 310 forintnál is többe kerülő közös uniós valuta – vagyis az ennyire gyenge hazai pénz – hosszabb távon elviselhetetlen terhet jelent az országnak. Márpedig tegnap átlépte ezt a határt az árfolyam. Alapvetően két úton lehet kikászálódni ebből a helyzetből. Vagy elmúlnak a kiváltó okok, tehát elül a nemzetközi vihar, vagy be kell avatkoznia a jegybanknak. Természetes, hogy az utóbbi forgatókönyv körül tapasztalható most a legnagyobb izgalom.
Igen, mindenkit ez a kérdés foglalkoztat: beavatkozik-e a jegybank, tesz-e lépéseket a magyar állampolgárok, a költségvetés és a vállalatok védelméért? A Matolcsy György által vezetett intézmény még nem került ilyen helyzetbe, eddig sima volt az út a folytonos kamatcsökkentés előtt. Arra viszont már a korábbi előrejelzések is figyelmeztettek, hogy ha bekövetkezik a nemzetközi pénzbőség apadása, az már gátolhatja a – magyar gazdaság növekedését viszont nagymértékben segítő – hazai „unortodox” monetáris politika végrehajtását. Elérhetünk addig az egyensúlyi pontig, ahol meg kell állni, mert a további csökkentés nagyobb károkkal jár a haszonnál. A jegybank elnöke úgy látja, ez a helyzet még nem fenyeget minket, és inkább szilárdan tartani kell a frontot a forint ellen minden eszközt bevető – tegnap még a magyar államcsőddel is riogatni képes – spekulánsok előtt. Hogy a jegybank kivár, és nem követi szolgaian a török és a dél-afrikai kamatemelést, érthető, hiszen ha közben magától elül a vihar, feleslegesen áldoztuk fel magánhasznokért a köz érdekét. De az már nem biztos, hogy a harcos retorika a célravezető ebben az érzékeny időszakban is.
Ma jelentős konferenciát tart a Magyar Nemzeti Bank, vezető jegybankárok részvételével. Kitűnő alkalom arra, hogy egy körültekintő állásfoglalással – amelyik nem előlegezi meg feltétlenül a következő kamatdöntést – egy cseppnyi nyugtatót adjon be a monetáris politika őre az amúgy is eléggé zilált idegzetű pénzpiacnak.
