Obama villantása

Kíváncsian várjuk, amint a hazai és külföldi balliberális véleményvezérek ízekre szedik Obamát az unió helyzetéről kedden mondott beszédéért.

Zord Gábor László
2014. 01. 29. 23:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem egyebet állított ugyanis az amerikai elnök, mint hogy a jövedelemkülönbségek csökkentése, a középosztály erősítése érdekében hajlandó rendeleti úton is lépéseket tenni. Annak a törvényhozásnak a megkerülésével, mely kétségtelenül tanúbizonyságot tett az utóbbi időben impotenciájáról. Ha az objektivitásnak csak a szele is megérintette valaha a hazánkat oly nagy előszeretettel ostorozó, ördögöt a falra festő bértollnokokat és az Amerikában és Nyugat-Európában „mérvadónak” tekintett, véleményformáló értelmiségieket, akkor most nekimennek a washingtoni mini-Führernek. Nem kell félniük az esetleges retorzióktól sem, hiszen az amerikai ellenzék soraiban biztosan támogatókra lelnek olyan képviselők részéről, akik maguk is így panaszkodnak: „Obama elnök arról ábrándozik, hogy egyedül írja meg a törvényeket Ebben az országban nem monarchia van ”

A viccet félretéve, hibáit, hiányosságait, mozgásterének szűkösségét leszámítva Barack Obama kedden ismét megerősítette, hogy mind az Egyesült Államok, mind a világ számára a legkisebb rosszat képviseli, amit korunkban a washingtoni elit nyújtani tud. Arról az amerikai elnökről van szó, aki igyekszik a világ vezető hatalmának társadalmát sújtó legnagyobb igazságtalanságokat enyhíteni, amikor átfogó egészségbiztosítási rendszer létrehozására tesz kísérletet, amikor a fékevesztett korporációknak, Amerika hírhedt „egy százalékának” kesztyűt dobva a minimálbér emeléséért, az adózási kiskapuk felszámolásáért száll síkra, és megpróbálja megállítani a lejtőn azt a középosztályt, amely Amerikát valóban naggyá tette – annak idején. Barack Obama vonult ki Irakból, és most kész ugyanezt tenni Afganisztánnal is, felismerve, hogy hazája valódi érdekei nem fűződnek az ottani jelenléthez; nem indított újabb, beláthatatlan következményekkel járó, fáradt csapatait és társadalmát tovább facsaró háborút Szíriában, hanem megalkudott Moszkvával a vegyi fegyverek leszereléséről; és végül, de nem utolsósorban leült tárgyalni Iránnal, szembeszállva azzal a katonai-ipari komplexummal és a külföldi érdekeket gátlástalanul képviselő lobbikkal, melyek betéve ismerik a kemény ellentámadás módszereit.

Obama azonban tudja, hogy hol a határ, tudja, hogy a dolgokhoz idő kell abban a birodalomban, ahol az intézményi inercia, a megkövesedett csoportérdekek, a „szerzett jogok” ellenszelében a Fehér Ház első embere is csak nehezen tud előrehaladni víziója megvalósításában. Egy elnöksége utolsó éveiben „béna kacsává” degradált elnök pedig bizonyosan semennyire. Ha populistának is tűnt a kedd esti retorika, Amerika és a világ érdeke is azt diktálja, hogy eredményes legyen, és novemberben, a félidős törvényhozási választásokon ne engedje a törvényhozást teljes egészében republikánus kezekbe kerülni. Hiába ugyanis az alapvető értékekben képviselt, európai konzervatív szemmel is szimpatikus republikánus álláspont, a nagy formátumú Ronald Reagan pártja mára rossz politikai vágányra tévedt, irreális elvárásokat támaszt az amerikai gazdaság működési rendszerével szemben, és kifejezetten veszélyes célokat diktálna külpolitikájának.

Ha meg is kopott, meg is fáradt mára Obama imázsa, kedden azért felvillantotta, hogy a mai világban erős vezetőkre, a stratégiai víziók határozott képviseletére van szükség. Ahogy a tengerentúlon, úgy az óceánnak ezen az oldalán is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.