A Gene Hackman és Will Smith főszereplésével készült mozi ugyanis arról szólt, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) ügynökei megölnek egy kongresszusi képviselőt, aki hevesen ellenzi a megfigyelés nagymértékű kiterjesztését elősegítő törvénytervezetet. Az esetről azonban készül egy felvétel, amely véletlenül egy ügyvédhez kerül. A filmben az NSA mindent megtesz azért, hogy eltussolja az ügyet: műholddal követik az ügyvédet, telefonbeszélgetéseit lehallgatják, lakását bepoloskázzák, és egy pillanat alatt hozzáférnek minden elektronikusan tárolt adatához. A mozi után önkéntelenül is ötször meggondoltam, kinek mit, miként küldök tovább egy-egy elektronikus levélben (e-mail), később pedig, hogy miket írok a közösségi oldalakon. Külön rettegtem a számítógépes vírusoktól, illetve az adatokat halászó, gyűjtögető „férgektől”.
Az orwelli világtól való félelmet több mint másfél évtizeddel később az Edward Snowden egykori CIA–NSA-alkalmazott által kirobbantott megfigyelési botrány húsbavágóan igazolta is. A felfedett gyakorlat messze túlszárnyalta a George Orwell 1984 című regényében leírtakat, egyben sok mindenben igazolta az 1998-as moziban látott módszereket, megfigyeléseket.
Kétségeink pedig ne legyenek, mindaz, amit a jelenleg ideiglenes menedékjoggal Moszkvában élő, egyesek számára hős, mások szerint szimpla hazaáruló 30 éves fiatalember megmutatott, csak a jéghegy csúcsa. Az amerikai hírszerzés, kormányzat által folytatott, például Angela Merkel német kancellárt, számtalan európai és egyéb politikust vagy akár az átlagembert érintő kémkedés, magánügyekbe való bekukucskálás – ami nem csak az amerikaiak sajátja – egyre nagyobb arányú lesz. Noha túlzás lenne azt állítani, rettegés az életünk a dokumentálások miatt, azzal igenis számolnunk kell, hogy minden egyes apró megnyilvánulásunk akár egy szempillantás alatt a hírszerzés górcsöve alá kerülhet.
A hétvége eseményei ráadásul azt vetítik előre, hogy az Egyesült Államok – elsősorban európai – szövetségeseinek morgolódása ellenére nemhogy megszűnnének a megfigyelések, vagy esetleg mérséklődne az ütemük, épp ellenkezőleg, minden az eddigi, „megszokott” mederben folyik. Miközben ugyanis a republikánus Rand Paul szenátor pert akar indítani a sokak által ijesztőnek tartott gyakorlat ellen, Bernie Sanders vermonti szenátor pedig az amerikai politikusok esetleges megfigyeléséről „érdeklődött” Keith Alexander távozó NSA-igazgatónál, addig a külföldi megfigyelési tevékenységeket ellenőrző bíróság épp most hosszabbította meg az engedélyt, hogy az amerikai nemzetbiztonság naponta metaadatokat (a hívó és hívott fél telefonszáma, a beszélgetők készülékének sorozatszáma, a hívás ideje és hossza, illetve a felek hívás alatti földrajzi helyzete) gyűjtsön telefontársaságoktól. Ezzel kapcsolatban az sem túl megnyugtató, hogy mindössze három hónapos hosszabbításról van szó, hiszen a témában jártas tisztségviselők leszögezték: az engedély megkérése formalitás, és a program 2006-os indulása óta csak azért folyamodnak érte, mert kötelező kikérni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!