Az áldozatok emléknapja

„A diktatúra irányítóit, haszonélvezőit sok esetben ma is személyiségi jogoknak álcázott kiváltságok védik és leplezik”

Ha nem tárták fel a bűnöket, nem nevezték meg az elkövetőket, csak ígéreteket és tessék-lássék kísérleteket tettek rá, ha az áldozatok kárpótlásával újfent az igazságtalanságot növelték, nem csoda, hogy a bűnösöket nem büntették meg. Ilyen feltételek között nem is lehet. A konkrét vád nem fogalmazódott meg, a tárgyi bizonyítékok eltűntek, ilyenkor valójában vádlott sincs. Csak megátalkodott bűnözők, tolvajok, rablók, gyilkosok serege, akik cinikusan vigyorognak a magatehetetlen társadalmon, hiszen nem lehet perbe fogni őket, és addig is kéretik ártatlannak tekinteni az egész díszes társaságot. Bezzeg ők nem voltak, s ha úgy fordul a világ, nem lesznek hülyék finomkodni. Mert nem hogy nem tetszettünk forradalmat csinálni, nemhogy a rendszerváltás idején egyetlen pofon sem csattant el, de a kommunizmus bukásának is a komcsik lettek a haszonélvezői.
És mégis: mindezek ellenére is szabadulnunk kell tőlük, és semmiképpen nem tanulni a módszereiket, a mentalitásukat átvenni.