Amikor 1999-ben, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére Orbán Viktor miniszterelnök elmondta első évértékelő beszédét, nyomban kitört a botrány. Minden idők és minden világok legbölcsebb társulata, a magyar balliberális értelmiség már a beszéd elnevezésébe belekötött, mondván: mi az, hogy évértékelő, netán valami asztrológiai fejtágító? Nem az évet kell értékelni, hanem az ország állapotát!
Ezek után az „országértékelőn” akadtak fenn, hogy ki az az Orbán, hogy az országot értékelje? Értékelje csak a saját tevékenységét! Ezek után Orbán elmondta élete egyik legjobb beszédét a saját tevékenységéről, az ország állapotáról, a mögöttünk hagyott évről, évekről, a ránk váró feladatokról, amely újabb rettenetes felháborodást váltott ki balliberális oldalon, mert mi az, hogy a Vigadóban szónokolt, tisztességes demokrata a parlamentben beszél, ahol az ellenzék tud reagálni.
Az a körülmény, hogy egy civil egyesület csak nagy-nagy nehézségek árán tudja a rendezvényét a törvényhozás plenáris üléstermében tartani, nem késztette megfontolásra a kritikusokat.
Jellemző a Fideszre és Orbán Viktorra, hogy még tisztán liberális korszakukban sem mutattak hajlandóságot kötelező érvényűnek venni a balliberális értelmiség sirámait, nemzeti liberálisként meg egyszerűen lepergett róluk. Az évértékelő beszéd intézménye megmaradt, s mivel a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület testületileg nem került be az Országgyűlésbe, a szónoklatok továbbra is a Vigadóban, majd megépülte után a Millenárison hangzottak el. Az ellenzéknek így is maradt módja és helye mocskolódni bőven.
Aztán 2005-ben Gyurcsány, mint gáncs nélküli demokrata, mégiscsak átvette az évértékelés szakágát, persze még a parlamentben követve el a retorika művészete elleni merényleteit. Gyurcsánynál legfeljebb Orbán-értékelőről lehetett volna beszélni, ha az „értékelő” kifejezés nem lenne túlzás, s inkább Orbán-szidalmazót kell említenünk. Egy idő után pedig, sutba vágva a rendes demokrata ismérveit, évértékelőt, Orbán-szidalmazót tartott boldog, boldogtalan, mit sem törődve a néphatalmárhoz illő helyszínnel.
Idén felesleges lenne azon vitatkozni, hogy év- vagy országértékelőt tartottak különböző politikusok, mert jobb, rosszabb kampánybeszédek voltak, még az obligát – ezúttal minden korábbinál aljasabb és mocskosabb – Orbán-szidalmazás is.
Schmuck Andor, aki most épp a Szociáldemokraták elnöke, az osztrák–magyar határon, a tábla alatt beszélt, pont 365 másodpercig. Kerek és korrekt beszédet mondott az unióhoz való tartozás fontosságáról. Vona Gábor, a Jobbik elnöke pártja Hét vezér tervét ismertette a miskolci kampánynyitón. Szavai és előadásmódja arra emlékeztettek, mintha egy fehérkülönítményesnek korteskednének. Szél Bernadett az LMP nevében pont ezen a hét végén nem értékelt senkit és semmit. Hallgatása alapján akár aggódhatunk is, hogy véget ért-e már a tavalyi év, esetleg megvan-e még egyáltalán az ország?
Az összefogás egy elkötelezett demokrata számára minden szempontból kifogástalan helyszínre, a Hilton szállóba verbuválta össze híveit. Az agyzsugorítást nem a pártszövetség jelenlegi miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila vezette le, hanem Gyurcsány Ferenc, akinek a balos sajtó szerint ez volt a tizedik „évértékelője”. A Népszava szedte pontokba a Gyurcsány-beszéd legfontosabb minősítéseit: szélhámos, álnok, erőszakos gyarmatosító, nem hazafi, silány fickó, gazember, Magyarország legkorruptabb politikusa, Magyarország első számú mákgubója, hazug. Ezek a gyalázkodó kifejezések nyilván nem a tavalyi évről szólnak, nem is az országról. Ez a visszafogott, kulturált, valódi demokraták hangja a kormányfőről, a kormányáról, a rájuk szavazó többségről.
