A bukott miniszterelnök harsány kirohanásait valóban sokáig el lehetett intézni azzal, hogy azok elsődleges célja a személye és az MSZP-t elhagyva létrehozott új pártja iránti lankadó figyelem felkeltése. A Gyurcsány-párt azonban a balliberális ellenzéki szövetség (hiper)aktív tagjaként része annak a csoportosulásnak, amely az Orbán-kormány kihívójaként próbálja eladni magát a kampányban. És miután demokráciában nincs előre lefutott választás, komolyan illene venni a kormányváltást meghirdető szervezetektől érkező üzeneteket.
Márpedig az aktuális üzenet túlmutat a normalitás, a mégoly megosztott közegben zajló belpolitikai küzdelem hagyományos keretein. Felér egy polgárháborús fenyegetéssel. – Azt gondolom, hogy nem lesz rendezett hatalomátadás – adta meg az alaphangot a Demokratikus Koalíció elnöke, a „kormányváltók” listáján a harmadik helyen szereplő politikus arról elmélkedve, mi történne a szerinte bizonyosra vehető, mások szerint ma inkább valószínűtlen ellenzéki győzelem után. Nincs új a nap alatt: 1994-ben az MDF-et és Boross Pétert, 2002-ben a Fideszt és Orbán Viktort érte balról hasonló vád a választási csalás gyanújával kiegészítve. Utóbb kiderült, alaptalanul. 2002-ben a példátlanul szoros végeredmény és az MSZP sajátos módszereiről tömegével érkező hírek kavartak vihart. Az ellenzékbe szorult parlamenti jobboldal azonban nem lépte át az alkotmányos kereteket, s ilyen ütközetek a fejlettnek tekintett demokráciákban is előfordulnak.
Ennél tanulságosabb és megrázóbb az, amit Gyurcsány 2006 kapcsán mond. Szerinte akkor rájuk gyújtották a fél várost. Csakhogy mindenki emlékezhet rá, hogy nem a Fidesz által elveszített választás, hanem hónapokkal később az ő nyilvánosságra került gyalázatos beszéde lobbantotta lángra az országot. Ismerve a 2006. október 23-án az alkotmányos rend ellen a hatalom által végrehajtott puccsot – értsd: tudatos döntés alapján a rendőrség a törvények fölé helyezve magát véres megtorló akciót hajtott végre a nemzeti ünnepen a főváros utcáira vonult tömeg ellen –, döbbenetes a bukott miniszterelnök azon ígérete, hogy kormányra kerülve ezúttal nem lesznek naivak, és keményen lépnek fel a feltételezett zavargásokkal szemben. Vajon mit jelent ez? Gumilövedék helyett éles lőszer bevetését?
És a fenyegetőzés itt nem ért véget. Gyurcsány kifejtette, hogy a legbrutálisabb politikai nyomást kívánják gyakorolni a kormánytól független intézményekkel (például bírákkal és ügyészekkel), valamint a médiával szemben, lehetséges eszközeik között a zsarolásra is utalva. Láttunk már tőle ilyet is, amikor például Sukoró-ügyben eredményesen gyakorolt nyomást az ügyészségre. Vagy amikor gyakorló kormányfőként rárontott az Alkotmánybíróságra. Bár kínálja magát, nem az a fő kérdés, mi történne itt, ha ilyen mondatok hagynák el a Fidesz valamelyik vezetőjének száját. Hanem az: mi a véleményük erről a fenyegetőzésről a jogállamiságot, a fékek és ellensúlyok rendszerét naponta elsirató balliberális politikusoknak, újságíróknak, szakértőknek? Gyurcsány sem Őszödöt, sem a szemkilövésig fajult rendőrterrort nem bánja. Sőt. És régi-új szövetségesei, harcostársai?
A jelek szerint valamiképpen mégiscsak igazuk lesz azoknak, akik úgy vélik, demokrácia és diktatúra, jogállam és önkényuralom között választunk április 6-án. A képlet egyszerű, a tét világos: akkor lesz itt társadalmi béke, ha ezt a balliberális ellenzéket a választásokon újra nagyon megveri a jobboldal.
