A minap közölte a statisztikai hivatal, hogy a nemzetgazdasági beruházások a múlt év utolsó negyedében 14,9, míg 2013 egészében 7,2 százalékkal nőttek. Az elemzők kedvezően fogadták a várakozásuknál gyorsabb bővülést, és további növekedést vetítettek előre. Ennek ellenére az ellenzék képes volt ezt is úgy láttatni, mintha az derült volna ki, hogy megrendelések híján tömegesen zárnak be a gyárak, és mindenki menekül, amerre lát. Az Együtt–PM szerint a mostani növekedés valójában a „zsugorodás lassulása”. Ehhez még azt is hozzátették kritikaként, hogy olyan ágazatok bővültek jelentősebben, ahol a beruházásokat az adófizetők pénzéből finanszírozták, ilyen például a vasútépítés és az árvízi védekezés. Ezek szerint beruházás és beruházás között is van különbség, és a Fidesz–KDNP kormányzása alatt a rosszabbik változat bővül.
Ha azonban a statisztikát nézzük, a számok valóban optimizmusra adnak okot, hiszen utoljára tíz éve láttuk ilyen magas indexet. Az adófizetői pénzből fedezett megrendelések miatt pedig nem szomorkodni kellene, hanem örülni, főként azoknak, akik részt vettek a Gyurcsány-kormány tehetetlenkedésében. A beruházásokat ugyanis 2006-ban a baloldal küldte padlóra, amikor megszorításokkal igyekezett az országot a felszínen tartani, mi-után – ahogy az őszödi beszéd óta tudjuk – előtte négy évig nem csinált semmit. Ekkor még szó sem volt a nemzetközi pénzügyi válságról, az MSZP–SZDSZ-kormány úgy fektette két vállra az országot, hogy kedvező volt a nemzetközi gazdasági környezet. A megszorítások miatt indult el az építőipar hosszú vesszőfutása is, amelyet elnyújtott a krízis begyűrűzése. Hiába ígért az ágazatnak fűt-fát Bajnai Gordon, aki önkormányzati és területfejlesztési miniszterként 2008 áprilisában bejelentette: másfél év alatt 1500 milliárd forint értékű megbízást kap a magyar építőipar az Új Magyarország fejlesztési terv keretében.
Ezt azonban nem a virágzás korszaka, hanem a leépülésé követte. Az ágazat 2013-ban kezdett újra magához térni, és ma már ismét hozzájárul a gazdaság növekedéséhez. Az elemzők is így látják, akik szerint miután a korábbi időszakban nagyon sok beruházás elmaradt, most úgy ítélik meg a gazdasági szereplők, hogy javul a környezet, érdemes befektetni. Ez nemcsak az állami, hanem a magánszektor beruházásain is látszik. A statisztika is erre utal, igaz, a baloldal részéről már az is elhangzott, hogy a mutatókat nem szabad komolyan venni, hiszen járva az országot az összefogás pártjai lépten-nyomon gyermekéhezéssel, kiszolgáltatottsággal és munkanélküliek hadával találkoznak. Ja, és természetesen „elképesztő a félelem” az országban, ezért sem szabad komolyan venni a közvélemény-kutatások eredményeit. Magyarán: az is csak látszat, hogy több támogatója van a kormánynak, mint az ellenzéknek.
Az egyre kedvezőbb gazdasági mutatókat úgy próbálja tálalni a baloldal, hogy mindez nem más, mint a kormány bűvészkedése a számokkal. Előszeretettel hangoztatják például ezt, amikor a foglalkoztatás és a munkanélküliség adatait közli a statisztikai hivatal. Már előre borítékolni lehet, hogy ismételten a közmunkásokra és a külföldön dolgozó magyarokra hivatkoznak, mondván, csak emiatt van 22 éves csúcson a munkába állók száma. Az már nem érdekli őket, hogy a Központi Statisztikai Hivatal akkor is ugyanilyen módszer alapján mért, amikor a szocialisták kormányoztak. A tények makacs dolgok, de úgy látszik, nem annyira, mint a baloldali pártok ellenzékben.
