Kísért a múlt, a vesztüket érző, nem éppen demokratikus érzületű hatalmak rutinszerű gyakorlata. Ugyanígy rostálták meg, mentették ki szorgos kezek a rendszerváltozásra készülve az ügynökaktákat, vagy tüntették el a Horn-kormány alatt a Honvédelmi Minisztériumból a néhai miniszterelnök karhatalmista múltját megvilágító anyagot.
Gyurcsány Ferenc elsősorban egy jogintézménynek köszönheti, hogy még mindig aktív közéleti szereplő: az elévülésnek. Az a politikai felvilág, amelynek emblematikus alakja a bukott miniszterelnök, emellett számos jel szerint a terhelő információk eltüntetésével, valamint az illegálisan és/vagy tisztességtelenül megszerzett adatokkal való visszaéléssel egyengette útját az új, demokratikus világban. A titkosszolgálati szürkezóna lápvilágában tenyésző társaság 2006 őszén a rendelkezésére álló teljes piszkos arzenált bevetette hazugsággal megszerzett kormányzati hatalma megtartása érdekében.
A hírhedt beszéd a tartalmát tekintve, politikai értelemben lezárt ügy. Már a napvilágra kerülése pillanatában az volt. A nyilvánosság Gyurcsány második kormányzásának első napjaiban értesült róla, hogy a költségvetés helyzetéről, a gazdaság állapotáról hazudott a baloldal vezére, s a kampányban meghirdetett szocialista programnak éppen az ellenkezőjét tervezi megvalósítani.
A beszéd annyiban tartalmazott új információt, hogy Gyurcsány mindezt tudatosan, felfoghatatlan cinizmussal tette. A kiszivárogtatás miatt elrendelt titkosszolgálati vizsgálat hamar kizárta a külső lehallgatás lehetőségét – az én, meglehet, túl konzervatív felfogásom szerint itt le is kellett volna zárulnia a nemzetbiztonság szerepének –, már csak az volt a kérdés, hogy az akkori kormányfő párton belüli ellenlábasai, vagy az évszázad belpolitikai baklövéseként maga Gyurcsány és köre indították el a nyilvánosságra kerülés folyamatát. Esetleg mindegyikük. A Gyurcsány-kormány titkosszolgálatának tegnap az ellenzék által is hitelesnek elismert jelentése inkább Gyurcsányra terelte a gyanút.
Egyre pedig mérget vehetünk: ha a szolgálatok akkor bármilyen terhelő, kompromittáló tényt feltártak volna a Fidesz szerepéről, arról a legszélesebb nyilvánosság értesül. A hiányzó dokumentumokról szóló híradás viszont arra utal, hogy van még Őszödnek sötét titka, amelynek homályban tartása valakiknek nagyon fontos az előző kormány környékéről.
