A Kúria tehát nyert ugyan néhány hónapot az aktatologatással és a felelősség áthárításának kísérletével, de még ha ügyesen is manővereznek, legkésőbb a nyári ítélkezési szünet után színt kell vallaniuk. Nem lehet tovább a jog bikkfanyelvével ködösíteni, mint azt tették a korábbi jogegységi határozataikban, vagy Luxembourgba exportálni a problémát, és európai gondnak feltüntetve azt, ami sajnos magyar unikum. A devizahitelezés ilyen széles körű elterjesztése ugyanis csak Magyarországon történhetett meg: a magyar pénzügyi felügyelet és kormányok tétlensége, a bankok profitközpontú morális ámokfutása és a lakosság hamis illúziója révén 2004 és 2009 között. A pénzügyi felügyelet korábbi tétlensége még inkább szembeötlő, hiszen az Európai Bíróság most éppen arról mondott kritikát, amit a PSZÁF évekig megengedett a bankoknak. Jelesül az úgynevezett árfolyamrés alkalmazásáról, vagyis arról, hogy az ügyfelekkel nemcsak a kamatot, kezelési költséget fizettették meg, hanem – kapzsiságból – még a valuta eladása és vétele közötti banki hasznot is. Aki életében már egyszer is járt pénzváltónál, jól tudja, mekkora különbség lehet az eladási és a vételi árfolyam között: a bankok (szerintük természetes módon) a hitel visszafizetésekor mindig a magasabb árat számolták fel ahelyett, hogy a jegybanki középárfolyamot használták volna. Mivel a PSZÁF évekig nem nehezményezte a gyakorlatot, a pénzintézetek helyesen gondolták, hogy itt még ezt is megtehetik. Szívják is most a fogukat, amióta a felügyeletet ellátó jegybankban októbertől szigorú, az ügyfelek érdekeit védő fogyasztóvédelemmel és súlyos bírságokkal találkoznak. A helyzeten ma már nem segít, de azért megjegyzendő: a „fogyasztóvédelem” korábbi felelősei közül azóta sem vontak senkit felelősségre, sőt, Bajnai Gordon kormányfőként még ki is tüntette a felügyelet volt vezetőjét
És miközben a Kúria még mindig menekül a színvallás elől, perek sokasága indul a bankok ellen, és – megfelelő iránymutatás, jogegységi határozat hiányában – a bíróságok rendre eltérő ítéleteket hoznak ugyanazokban a kérdésekben. Ezért lenne égetően szükség egy jogegységi határozatra, amely irányt mutatna. Nemcsak a bíróságoknak, hanem a bankoknak és az adósoknak is. Több ezer milliárd forint jelzálogalapú lakáskölcsönről van szó, ahol a késedelmesen vagy egyáltalán nem fizetők aránya ma már 38 százalék! Kétszer rosszabb arány, mint az uniós sereghajtó Görögországban! Devizában eladósodott családok százezrei várják évek óta a Kúria egyértelmű döntését, és a bizonytalanságban tartott emberek nemcsak jogot, hanem igazságot is remélnek. A végtörlesztés, az árfolyamgát és a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása ugyan a bajbajutottak több mint felén segített, de a hitelek hosszú lejárata miatt a probléma még legalább hat-nyolc évig fennáll. Az Európai Bíróság állásfoglalása azt is megmutatta, hogy nem lehet tovább húzni az időt. Decemberi jogegységi határozatában a Kúria szinte teljes egészében a bankok érveit fogadta el, és a súlyos társadalmi és szociális gondok, emberi tragédiák ellenére azt állapította meg, hogy a devizaalapú hitelszerződések nem ütköznek jó erkölcsbe. Most itt az idő, hogy egyenlítsenek, és tegyenek a saját maguk iránti bizalom visszaszerzéséért.
