Devizahitelek: megszületett a luxemburgi döntés

A Kúria dönthet az árfolyamrés tisztességtelenségének kérdésében – mondták ki a Kásler-üggyel kapcsolatban.

Az erre vonatkozó uniós irányelv előírja, hogy a fogyasztó ugyan mentesül a tisztességtelen szerződési feltétel teljesítésének kötelezettsége alól, ám „a szerződés elsődleges tárgyát, valamint az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelését meghatározó feltételek tekintetében” a nemzeti jog kizárhatja a tisztességtelenség felvetését, amennyiben a szerződési feltétel kellően világos és érthető. A magyar jog él ezzel a kizárási lehetőséggel.

Érdekesség, hogy a Kúria tavaly decemberben azt maga eldöntötte: nem semmis a hitelszerződés pusztán azon az alapon, hogy a bank az árfolyamváltozás hatásait az ügyfelekre hárította. Ebben a témakörben a magyar ítélkező fórum nem kérdezte meg a luxembourgi Európai Bíróságot.

A devizaügyben nemrég az Alkotmánybíróság is megszólalt. A kormány megkeresésére márciusban az AB úgy nyilatkozott: a magánjogi megállapodások törvénnyel módosíthatók, ha tömegessé válik, hogy az egyik szerződő félre előre nem látható okból utóbb súlyos terhek hárulnak.

Az Országgyűlés a luxembourgi ítélet és a Kúria várható új jogegységi döntése után határoz arról, milyen lépéseket kell tennie a devizahitelek teljes felszámolásához.

A Kúria azt a kérdést tette fel az Európai Bíróságnak, hogy az átváltási árfolyamokkal kapcsolatos kikötés egyfelől a szerződés elsődleges tárgyára, vagy a szolgáltatás ár-minőség viszonyára vonatkozik-e, másfelől, hogy a vitatott feltétel tekinthető-e olyannyira világosnak és érthetőnek, hogy az irányelv értelmében mentesülhet a tisztességtelen jellegre vonatkozó értékelés alól. Végül a magyar bíróság azt kívánta megtudni, hogy amennyiben a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a nemzeti bíróság jogosult-e azt módosítani vagy kiegészíteni.

Ítéletében az Európai Bíróság úgy foglalt állást, hogy a szerződés „elsődleges tárgyának” csak az „alapvető szolgáltatásokat” megállapító feltételek tekinthetők, azt pedig a Kúriának kell meghatároznia, hogy a vitatott feltétel a Kásler házaspár által kötött szerződés alapvető elemének minősül-e.

A továbbiakban az Európai Bíróság kimondta: az árfolyamrés tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálattól nem lehet azzal az indokkal eltekinteni, hogy az említett feltétel az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére vonatkozik. E feltétel ugyanis csak az átváltási árfolyam meghatározására korlátozódik – a törlesztőrészlet megállapítása céljából –, de nem ír elő a hitelező által nyújtandó átváltási szolgáltatást. Márpedig ilyen szolgáltatás hiányában az árfolyam-különbözetből eredő pénzügyi teher, amelyet a kölcsönvevőnek kell viselnie, nem tekinthető valamely szolgáltatás ellenszolgáltatásaként fizetendő díjazásnak – olvasható az Európai Bíróság okfejtésében.

A luxembourgi fórum arra is rámutatott, hogy a szerződési feltétel világosságának és érthetőségének a követelménye nem korlátozódik az alaki és pusztán nyelvtani szempontból érthető jellegre. Éppen ellenkezőleg, a kölcsönszerződésnek átlátható módon kell feltüntetnie a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának okait és sajátosságait.

A Kúriának kell így megállapítania, hogy a hitelező által a kölcsönszerződés megkötése során közzétett reklám és adott tájékoztatás alapján az általánosan tájékozott és ésszerűen körültekintő fogyasztó nemcsak felismerni képes a külföldi pénznem eladási és vételi árfolyama közötti különbség fennállását, hanem képes-e értékelni is ez utóbbi árfolyam alkalmazásának a törlesztőrészletek kiszámítására és az általa felvett kölcsön teljes költségére gyakorolt hatásait.

Végül az Európai Bíróság megállapította, hogy abban az esetben, ha – a jelen ügyhöz hasonlóan – a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén teljesíthetetlenné válik a szerződés, az irányelvvel nem ellentétes, hogy a nemzeti bíróság a megtámadott feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse. E megoldás ugyanis lehetővé teszi az irányelv céljának az elérését, amely többek között a felek közötti egyenlőség helyreállítására irányul, a lehető legnagyobb mértékben fenntartva ugyanakkor a szerződés egészének érvényességét.

Ha nem volna megengedett az ilyen helyettesítés – érvelt a legfelső európai igazságügyi fórum –, és a bíróságnak meg kellene semmisítenie a szerződést, annak jelen esetben az lenne a következménye, hogy a teljes fennmaradt kölcsönösszeg esedékessé válna. Márpedig ez meghaladná a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban büntetné őt, mint a hitelezőt.