A konkrét jogvita a devizahitel-szerződésekben előírt, úgynevezett árfolyamrés megítélésével kapcsolatos. A luxembourgi ítélkező fórum ezzel kapcsolatban leszögezte: azoknak a fogyasztóknak, akik külföldi pénznemben meghatározott kölcsönt vesznek fel, képesnek kell lenniük értékelni annak a gazdasági következményeit, hogy a kölcsön visszafizetésére más árfolyamot alkalmaznak, mint amelyet annak folyósításakor a kölcsönösszeg kiszámítására alkalmaztak.
A Kúria tanulmányozza az Európai Bíróság ítéletét, és ez alapján várhatóan még a nyári ítélkezési szünet előtt dönt a Kásler házaspár OTP ellen indított perében, de ennek időpontja még nem ismert – közölte a Kúria sajtótitkársága szerdán az MTI érdeklődésére.
Arra a kérdésre, hogy a Kásler-ügy lezárása után mi lehet a menetrend, a Kúria közölte: más hazai bíróságokhoz hasonlóan július 15. és augusztus 20. között ítélkezési szünetet tartanak, ez alatt az időszak alatt jogegységi döntést nem hoz a testület, és egyedi határozatot is csak azokban az ügyekben hozhatnak, amelyekre a törvénykezési szünet nem vonatkozik.
Mindezek alapján leginkább az tűnik valószínűnek, hogy a devizahiteles ügyben tavaly decemberben hozott jogegységi határozat kiegészítésére az ítélkezési szünet után, vagyis ősszel kerülhet sor – tették hozzá.
OTP: egyértelmű az EB ítélete
Az Európai Bíróság ítélete a Kúria korábbi jogegységi döntésével összhangban egyértelművé teszi, hogy ellentétes lenne a fogyasztók érdekével, ha valamely szerződéses rendelkezés bíróság általi érvénytelenítése a teljes szerződés megsemmisüléséhez vezetne – közölte az OTP Bank szerdán az MTI megkeresésére. A bank írásos válaszában hangsúlyozta: a bíróságoknak törekedniük kell az érvénytelen rendelkezés helyettesítésére valamely más, a nemzeti jogban ismert rendelkezéssel.
Az ügyben érintett Kásler házaspár 2008-ban devizában nyilvántartott jelzálog típusú kölcsönszerződést kötött egy magyar bankkal. A szerződésben kikötötték, hogy a kölcsön összegének svájci frankban való megállapítása a folyósítás napján érvényes vételi árfolyamán történt, ugyanakkor az egyes fizetendő részletek forintösszegét az esedékesség napját megelőző napon érvényes eladási árfolyamon kellett meghatározni. A Kásler házaspár megtámadta a magyar bíróságok előtt ez utóbbi kikötést, a feltétel tisztességtelen jellegére hivatkozva.
Az erre vonatkozó uniós irányelv előírja, hogy a fogyasztó ugyan mentesül a tisztességtelen szerződési feltétel teljesítésének kötelezettsége alól, ám „a szerződés elsődleges tárgyát, valamint az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelését meghatározó feltételek tekintetében” a nemzeti jog kizárhatja a tisztességtelenség felvetését, amennyiben a szerződési feltétel kellően világos és érthető. A magyar jog él ezzel a kizárási lehetőséggel.
Érdekesség, hogy a Kúria tavaly decemberben azt maga eldöntötte: nem semmis a hitelszerződés pusztán azon az alapon, hogy a bank az árfolyamváltozás hatásait az ügyfelekre hárította. Ebben a témakörben a magyar ítélkező fórum nem kérdezte meg a luxembourgi Európai Bíróságot.
A devizaügyben nemrég az Alkotmánybíróság is megszólalt. A kormány megkeresésére márciusban az AB úgy nyilatkozott: a magánjogi megállapodások törvénnyel módosíthatók, ha tömegessé válik, hogy az egyik szerződő félre előre nem látható okból utóbb súlyos terhek hárulnak.
Az Országgyűlés a luxembourgi ítélet és a Kúria várható új jogegységi döntése után határoz arról, milyen lépéseket kell tennie a devizahitelek teljes felszámolásához.
A Kúria azt a kérdést tette fel az Európai Bíróságnak, hogy az átváltási árfolyamokkal kapcsolatos kikötés egyfelől a szerződés elsődleges tárgyára, vagy a szolgáltatás ár-minőség viszonyára vonatkozik-e, másfelől, hogy a vitatott feltétel tekinthető-e olyannyira világosnak és érthetőnek, hogy az irányelv értelmében mentesülhet a tisztességtelen jellegre vonatkozó értékelés alól. Végül a magyar bíróság azt kívánta megtudni, hogy amennyiben a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a nemzeti bíróság jogosult-e azt módosítani vagy kiegészíteni.
Ítéletében az Európai Bíróság úgy foglalt állást, hogy a szerződés „elsődleges tárgyának” csak az „alapvető szolgáltatásokat” megállapító feltételek tekinthetők, azt pedig a Kúriának kell meghatároznia, hogy a vitatott feltétel a Kásler házaspár által kötött szerződés alapvető elemének minősül-e.
A továbbiakban az Európai Bíróság kimondta: az árfolyamrés tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálattól nem lehet azzal az indokkal eltekinteni, hogy az említett feltétel az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére vonatkozik. E feltétel ugyanis csak az átváltási árfolyam meghatározására korlátozódik – a törlesztőrészlet megállapítása céljából –, de nem ír elő a hitelező által nyújtandó átváltási szolgáltatást. Márpedig ilyen szolgáltatás hiányában az árfolyam-különbözetből eredő pénzügyi teher, amelyet a kölcsönvevőnek kell viselnie, nem tekinthető valamely szolgáltatás ellenszolgáltatásaként fizetendő díjazásnak – olvasható az Európai Bíróság okfejtésében.
A luxembourgi fórum arra is rámutatott, hogy a szerződési feltétel világosságának és érthetőségének a követelménye nem korlátozódik az alaki és pusztán nyelvtani szempontból érthető jellegre. Éppen ellenkezőleg, a kölcsönszerződésnek átlátható módon kell feltüntetnie a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának okait és sajátosságait.
A Kúriának kell így megállapítania, hogy a hitelező által a kölcsönszerződés megkötése során közzétett reklám és adott tájékoztatás alapján az általánosan tájékozott és ésszerűen körültekintő fogyasztó nemcsak felismerni képes a külföldi pénznem eladási és vételi árfolyama közötti különbség fennállását, hanem képes-e értékelni is ez utóbbi árfolyam alkalmazásának a törlesztőrészletek kiszámítására és az általa felvett kölcsön teljes költségére gyakorolt hatásait.
Végül az Európai Bíróság megállapította, hogy abban az esetben, ha – a jelen ügyhöz hasonlóan – a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén teljesíthetetlenné válik a szerződés, az irányelvvel nem ellentétes, hogy a nemzeti bíróság a megtámadott feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse. E megoldás ugyanis lehetővé teszi az irányelv céljának az elérését, amely többek között a felek közötti egyenlőség helyreállítására irányul, a lehető legnagyobb mértékben fenntartva ugyanakkor a szerződés egészének érvényességét.
Ha nem volna megengedett az ilyen helyettesítés – érvelt a legfelső európai igazságügyi fórum –, és a bíróságnak meg kellene semmisítenie a szerződést, annak jelen esetben az lenne a következménye, hogy a teljes fennmaradt kölcsönösszeg esedékessé válna. Márpedig ez meghaladná a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban büntetné őt, mint a hitelezőt.
